Szerző

Hajdú Levente

Életkor: 56 év
Népszerűség: 118 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2607 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. április 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (16)

Hajdú Levente

Ne add fel

Itt az élet csak harc és küzdelem,
a mi célunk pedig a
győzelem.
Sorsod legyen
bármilyen mostoha,
e nemes harcot ne add fel soha!

2009. december 11.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


meszeletra(szerző)2012. május 10. 14:06

Így igaz, kedves Eta: mindenkinek kell olykor a lelkierő, hogy átlendüljön élete válságos szakaszán, és a hullámvölgyből ismét felemelkedjen. Köszönöm, hogy itt voltál!

LIne2012. május 10. 12:57

Rövid, tömör!
...hogy milyen úton jutunk el a célig, ...lehet nagyon küzdelmes, vagy könnyű, fontos a biztatás. Kell, hogy halljuk, nem vagyunk egyedül.

Gratulálok: Eta.

meszeletra(szerző)2012. május 1. 13:28

Köszönöm szépen, kedves Margó!

manco2012. május 1. 13:06

Kedves Levente!
Néhány sorban erőt adtál mindenkinek.
Gratulálok. Margó

meszeletra(szerző)2012. április 29. 15:04

Kedves Zsolt, aki a nehézségek elől menekülve önként szakad el saját gyökereitől, arra általában még nagyobb nehézségek várnak, hiszen a megmaradáshoz először új gyökereket kell eresztenie. Persze közel sem biztos, hogy az új közeg ''termőföldje'' befogadja, vagy ha be is, meg tudna élni benne. Reviczky Gyula érzékletesen megírt Pálma a Hortobágyon című verse jut ilyenkor eszembe:
Oda vitték, ki a Hortobágyra, Hogy legyen majd híres, büszke pálma, Hogy bámulják olvasatlan évek, Születendő, újabb nemzedékek. De az ösztön már kicsi korába' Húzta, vonta melegebb hazába. S hol az ákác, fűzfa gyökereznek: A homokban nem
gyökerezett meg. Darabig csak tengett nyomorogva, Míg a nyári nap körülragyogta, S magát azzal csalta, hitegette, Hogy ez délnek sugára, melegje. De hogy ősz lett, köd lepé a tájat, S a levelek lassan hulldogáltak: A legelső szélvihar kitépte, S halálnak éje szállt föléje. Új tavaszkor ákác, fűzfa zöldellt: A kiszáradt fácska soha többet: Mert akinek délszak a hazája, Hideg földön meg nem él a pálma.
Köszönöm szépen a gratulációt. Természetesen én sem fogom feladni, vagy ha mégis, az legfeljebb egy-egy levél lesz olykor...

Törölt tag2012. április 29. 13:43

Törölt hozzászólás.

meszeletra(szerző)2012. április 26. 20:45

Kedves Boglárka, valóban igazad van, hiszen nagyon sok függ az egyén szemléletétől, hozzáállásától. Van, aki egy elenyésző problémát is hatalmas teherként él meg, viszont olyan is akad, aki mázsás súlyt is fütyörészve, könnyedén visel. Mindenkinél máshogyan van ''beállítva'' a tűréshatár.
Szeretettel láttalak!

Törölt tag2012. április 26. 20:29

Törölt hozzászólás.

meszeletra(szerző)2012. április 24. 06:11

Drága Zsuzsanna, azt hiszem, kell egy nagyfokú érettségi szint ahhoz, hogy az ember felismerje: akkor teljesíti leginkább a saját missziós feladatait, ha társai szolgálatába áll, segítve másokat szavakkal vagy tettekkel.
A ránk rótt terhek, gondok persze nem mindig adnak arra lehetőséget, hogy látványos módon teljesítsük ezt a feladatot, de egy mosolyra, egy vigasztaló szóra mindig kell fussa az energiánkból. Szeretettel láttalak!

szzs2012. április 23. 20:53

Nemes harcra bátorítani, egyáltalán felismertetni, mi is az a nemes harc, sok ember sorsán lendítenek, drága Levente. Versed valóban vigasz sok feladni készülő embernek! Szeretettel: ZSuzsanna

meszeletra(szerző)2012. április 21. 13:48

Kedves Barátom, Attila! A gondolatmenetednek bizony van alapja: a célt nem szabad soha összekeverni azzal a kvázi ''szükséges'' és elkerülhetetlen rosszal, amely végigkísér bennünket a célig. Tudjuk mindannyian, hogy a céljaink eléréséhez rögös út vezet; sokszor kemény, fáradságos munka árán, vért verejtékezve érünk célba. De nem állunk meg félúton, mert tudjuk, hogy a célunk az út végén vár ránk, és nincs közelebb semmiképpen. Az ott váró ''jutalom'' aztán olyan lelki erőt ad, amely, ha nem is könnyen, de célba juttat minket.
Ám ha nem volna ez a céltudat, bizony sokan feladnánk félútnál a küzdelmet.
Mert aki minden cél nélkül is képes küzdeni, azt többnyire bolondnak tartják.
Megszoktuk, hogy a célbaérés sok küzdelemmel társul, de mégsem a küzdelemben leljük örömünket, hanem abban, ami utána következik. Örvendek, hogy így látod Te is.
Köszönöm szépen a gratulációt!

purzsasattila2012. április 21. 10:55

Kedves Levente Barátom!
Bölcs soraidat olvasva két szó jutott az eszembe: életigazság, életigenlés.
Osztom én is a véleményedet: én sem fogadom el, hogy az élet célja maga a küzdés!
Nekem az élet célja, maga az élet! Sajnos, a szükségszerű velejárója lett a küzdelem is, de nem úgy kelek fel reggel, hogy a mai napot megint végig kell küzdenem (még ha pedig ez sokszor így is van), hanem próbálom mindig a célokat, az értelmet keresni a cselekedeteimben, és nem azzal foglalkozni: mi lesz, ha nem sikerül. Megette a fene, ha csak az örökös küzdelem lenne a cél, mert akkor hamar a pszichiátrián találná magát az ember. Az, hogy némely emberek nem ismerik ezt a fogalmat, még nem teszik őket jobb, különb emberré (sőt...), legfeljebb nem ismerik meg a teljes élet fogalmát! :))
Amúgy is, az ember jobban tudja becsülni, ha valamiért megdolgozott (megküzdött), mint ha csak úgy az ölébe pottyan (legalábbis én így vagyok vele).
Gratulálok filozofikus gondolataidhoz!
Attila

meszeletra(szerző)2012. április 20. 20:49

Kedves András, én pedig tisztelettel köszönöm, hogy megtiszteltél szavaiddal!

meszeletra(szerző)2012. április 20. 20:46

Kedves Napsugár, a hozzád intézett előző állásfoglalásom nem rólad szólt, nem is rólam, hanem úgy általában az emberekről. Tudom, hogy mindenben - így ebben is - vannak kivételek, ám az emberi faj egyik alaptermészete a kényelmesség. Nem szívesen vállalna semmit önként, ami erőfeszítéssel jár együtt, így a harcot sem, ami pedig saját magára nézve lenne előnyös. Azt nem vitatom, hogy az ember az unalmas egyhangúságból szeretne kitörni olykor, és ezért kockára teszi az addig megszokott nyugodt, de monotonnak tűnő életét, és valami olyasmire cseréli, amelyben benne van a kudarc, a nehézségek vagy akár a gyötrelem kockázata is.
De vannak nagyon sokan olyanok is, akiket minden fölösleges és felelőtlen kockázatvállalás nélkül is keményen sújt az élet - ők aligha tekintik egy kis adrenalin-fokozó kalandnak az életüket.
Ha van egy erős védőbástyánk, akkor a bármikori visszatérés lehetőségének megnyugtató tudata mellett néha kimerészkedünk a veszélyes külvilágba, de ha nincs, úgy a veszélyes külvilág az otthonunk, és azt kell magunkhoz szelídíteni.
Azt hiszem, hogy sajnos többen vannak/vagyunk ilyenek. Őróluk beszéltem korábban, és őróluk szól a vers.
Nagyon köszönöm, hogy ismét eljöttél!

Dram2012. április 20. 20:32

Kedves Levente! Röviden, tömören minden benne van. Gratulálok tisztelettel, András.

Törölt tag2012. április 20. 19:28

Törölt hozzászólás.

meszeletra(szerző)2012. április 20. 17:58

Kinga kedves, nagyon köszönöm, hogy olvastál!

Kicsikinga2012. április 20. 17:25

Szép soraidat, biztató szavaidat nagyon szépen köszönöm!
Nagy szükségem van rá! Nagyon nagy!!

meszeletra(szerző)2012. április 20. 14:45

Kedves Anikó, mindannyiunk életében eljön az idő, amikor aktuálissá válik e vers; ilyenkor aztán jól jön a biztatás, ami ha ráadásul versbe szedve érkezik, talán ad némi többleterőt.
Azt hiszem, főként ezért írtam meg. Köszönöm szépen, hogy megtiszteltél látogatásoddal!

meszeletra(szerző)2012. április 20. 14:21

Köszönöm szépen, kedves Virág és Krisztina!

nefelejcs2012. április 20. 13:59

Köszönöm ezt a biztató szép verset kedves Levente. Számomra nagyon aktuális.
Szeretettel: Anikó

krysztin2012. április 20. 13:29

Nagyon szép vers,gratulálok!

virag912012. április 20. 12:17

Bizony így van:) Tetszik:)

meszeletra(szerző)2012. április 20. 12:05

Kedves Nikoletta és Éva, köszönöm szépen Nektek is!

Hevocka2012. április 20. 11:37

Jó gondolat... és vers..
ÜDV. é

vinicky2012. április 20. 11:24

Néhány sor, mégis tele van buzdítással, küzdelemmel. Tényleg emlékkönyvbe való:)

meszeletra(szerző)2012. április 20. 11:21

Kedves László, Csegő és Emőke, örültem jöttötöknek, köszönöm, hogy itt voltatok!

emonye2012. április 20. 10:29

Nem is, gratulálok!

cseg762012. április 20. 09:59

Így van!!
Gratulálok!:)

fiddler2012. április 20. 09:55

Jó vers, gratulálok!
Laci

meszeletra(szerző)2012. április 20. 09:17

Köszönöm látogatásodat, kedves Ilona!

Ilpaki2012. április 20. 08:36

Gratulálok, nagyon jó biztatás.Köszönöm,hogy olvashattam!

meszeletra(szerző)2012. április 20. 08:10

Kedves Napsugár, az elveink sokban fedik egymást, de egy pontban mégiscsak eltérnek, azt hiszem.
Nem tudom osztani a következő véleményt: ''Az élet célja nem más mint maga a küzdés.''
Szerintem a küzdés, a harc életünk szükségszerű velejárója, kvázi része és elengedhetetlen feltétele. Ám hogy bárki is élete céljául tűzné ki a küzdést magát, azt csak erős szkepszissel tudom fogadni.
Az élet célja maga az élet, a túlélés, ám túlélni roppant nehéz, hiszen naponta azt tapasztaljuk, hogy számos akadály gördül a zavartalan életutunk elé, ezért a folytatás arra kötelez bennünket, hogy ezeket az akadályokat, nehézségeket elhárítsuk az utunkból. És ez bizony gyakran jár együtt a küzdelemmel.
Én a költő Juhász Gyula nézetét osztom maximálisan: ''Szívemnek már a gyász is röpke álom, S az élet: győzelem az elmúláson.''
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártál és elmondtad gondolataidat! A német nyelvű idézetet és a gratulációt úgyszintén!

meszeletra(szerző)2012. április 20. 07:43

Köszönöm, kedves Sándor!

Törölt tag2012. április 20. 06:58

Törölt hozzászólás.

szalokisanyi12012. április 20. 06:56

Remek! Gratulálok!

meszeletra(szerző)2012. április 20. 06:43

Nagyon köszönöm, drága Erika, hogy ismét meglátogattál! Én is ölellek szeretettel!

meszeletra(szerző)2012. április 20. 06:40

Kedves Marianna, mi tart vissza attól, hogy bemásold?
Köszönöm szépen!

meszeletra(szerző)2012. április 20. 06:38

Kedves Györgyi, örvendek, hogy szót fogadsz. Tedd azt máskor is, mert én csak azt mondom, ami a javadra válik.:)

BakosErika2012. április 20. 05:52

Milyen igaz, drága Levente!
Gratulálok és szeretettel ölellek!

mezeimarianna2012. április 20. 05:34

emlékkönyvemben is szívesen látnám,gratulálok!!

Twilight2012. április 19. 22:43

Nem is adom fel soha, még ha az életem sokszor mostoha! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom