Szepes Zoltán

Édesanyám

Régen, mikor gyermek volt még a nappal,
vígan játszott, fején színes kalappal,
kis madárka szárnyalt, a tulipán virágzott,
s az éjszaka oly fakónak látszott.
Nem is olyan rég.
Édesanyám erre emlékszel még?

Két karodban ringattál
félőn, halk szavakkal betakargattál,
s édes csókokat az orcámra leheltél,
kérlek, soha ne feledd,
amit akkor éreztél.

Mert még ugyanaz a gyermek vagyok.
Ugyanúgy sírok, nevetek és hallgatok.
Az vagyok, kit félőn ringattál,
s halk szavakkal babusgattál...

Én vagyok a gyermeked,
s te az édesanyám.