Szerző
Boros Zsolt

Boros Zsolt

Életkor: 51 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 333 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. május 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Boros Zsolt

Metanoia

Magasra néz, ki útra lel,
Kezébe fátylat oszt a szél,
Szemében méz a virradat,
Hajában langy eső a tél.
 
Hová nem ér a cérnaszál,
Mi egyazon különb,
Opál, ezüst, a hús, a vér,
Aranykehely a csont.
 
Ki nem keres, de megtalál,
A hangja csillogó patak,
És nem vihar, és nem halál,
Nyugodni tért szavak.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Pera762012. június 18. 12:04

Fura vers, annyi szent. Egyedi a forma, a rímképlet. S van meg valami benne, mitől vers, magam sem tudom megmagyarázni mi...
Grt.

Kicsikinga2012. május 7. 13:30

Gyönyörű versedet csodálattal olvasta a szívem!

fiddler2012. május 6. 10:25

Formában, és rímben meglepő változások. Ezzel együtt érdekes, és szép!
Üdv: Laci

Törölt tag2012. május 6. 09:05

Törölt hozzászólás.

koszeghymiklos2012. május 6. 08:05

Szép jambikus vers, bár az utolsó versszakban egy kicsit mintha sokat csúszna a ritmus.
Vagy ez szándékos?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom