Izrael
Kiléptem az időből
ott a parton,
ahogy az élen a búza dől.
Nem volt pardon.
Éreztem,
hogy a homokkal keveredő fogak,
hogyan őrlik
a közéjük szorult kavicsokat,
és
a földhöz csattanó csontok,
hogy vernek
egy iszonyú kolompot.
Testemen
ólomcseppek doboltak.
Átkokon akadtak fenn
a zuhanó holtak.
Fülcsengés után
sípolt az iszonyú csend.
Nem tudhatom,
másnak e pár sor mit jelent.
De nekem
az örvény elmosta múltam.
Felkeltem újra hamvaimból
és élni tanultam.
Poraiból feltámadt
néma harcom.
Uram,
a Te fényedben megtisztul arcom.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
b.cermidoff(szerző)2012. május 15. 02:46
Kedves Kicsikinga, nyarfas.anna! Köszönöm, hogy itt jártatok és olvastátok a versem :).
nyarfas.anna2012. május 14. 15:22
Érdekes vers, még olvasnom kell többször.
Kicsikinga2012. május 14. 12:46
Nagyszerű vers!