Szerző
Vers

A verset eddig 774 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. július 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Konkoly Ramóna

Esti vers

Képzelgés

Előttem állsz, szívem, mint egy őrült, úgy dobog,
Miért vagy itt? Merre indulsz, mondd!?
Elmém hatalmukba kerítik látomásaim.
Te vagy velem? Vagy álmodom talán?
Kezeid engem érintenek, vagy csak álmodom bután?
Ajkaidnak édes íze nem illúzió csupán?
Ha felébredek...felébredek egyáltalán?
S kérdem én: Miért csak most, annyi bánat után?
Miért nem akkor? Csak vágytam utánad bután.
Naiv voltam? Nem hiszem...vagy mégis...
Bántottál? Vagy magam bántottam hogy nem hittem,
Nem vallottam be valaminek az életembe VÉGE van?
Most miért vagy itt? Remegő kézzel miért állsz előttem?
Remegő ajakkal miért keresed ajkaim?
Miért ölelsz mint tenger rabja egy maréknyi földet?
Heves szívveréssel miért kéred álmaim?
Csillogó szemekkel miért kínzod szívemet?
Némaságod megfojtja bennem a lelket,
Inkább szólnál, de ne hallgass, ne állj így itt!
Könnyeidnek csillogása meglepi a szívemet.
Miért sírsz? Mondd, miért sírsz kedvesem?
Ne sírj! Ölelj! Nyugodj meg! Itt vagyok veled!
Karjaidban újra érzem, nélküled mit sem érek.
Egy pillanatig hiszem újra élek.
Kaptam még...kaptam egy újabb pillanatnyi létet.
De mondd! Mondd már mi bántott ennyire?
Szívednek sóhaja...még semmi nem hatott meg ennyire.
Miért vagy itt? Miért kéred, maradjak veled?
Miért látom hogy megéri hinni neked?
Ne sírj! Szeretlek! Csókot hintek ajkaidra.
Ölemben alszol el... csillagfényes éjszakán simogatlak,
Alszol s várom érted is az álom, jöjjön el...
De ne még...hadd nézzem még angyal arcod...
Rezdüléseit, ahogy simogatom kezed...
Hadd lássam még, ahogy alszol, s olyan szorosan ölelsz,
Úgy mintha még ébren volnál s félnél, elveszíthetsz.
Ragyog a csillag, Ám közel a hajnal,
Szemeimre gyöngysugarat vet a napsugár.
Kinyitom szemeim...nem vagy itt.
Egy álom volt? Itt hagytál? Hol vagy? Merre jársz?
Suttog a szél: " Ne sírj, ölelj, nyugodj meg, itt vagyok veled."
Egy pillanatig hittem újra élek,
S hallom mesze sír az ének s én veled álmodom.

2007. augusztus 20. H.D

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom