Szerző

Pedro Sierra

Életkor: 34 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 440 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. június 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Pedro Sierra

Falak

Sötét az út, mindenhol falak vesznek körbe
magam elől menekülök, ez eszeveszett csörte
szorít a múltam, a tüdőm kátránytól terhes
torz a jövőképem, felettem halálmadár repdes

Körülöttem falak vannak, előttem pedig árok
összeszorul a szívem, feloldozásra várok
de nem jön a segítség, a szívemen átok
tiszta a kép, de mégis homályosan látok

- Én szerettelek! - És mindig szeretni foglak
fekete árnyak jönnek és a pokolba húznak
látom a fényt, mennék is... De falakba ütközöm
megőrjít a fájdalom... Már némán üvöltözöm

Elfekszem... A rideg betontömbök alatt
elvesztem... Én építettem azt a falat...
ledönteném, de erőm nincs már hozzá
így válik minden, így válik az élet porrá...

Falak vesznek körbe... Csak egy ablak előttem
de nem merek átmászni... Az üveget betörtem
nincs bennem megbánás, de magam előtt ülök még
az arcomat látnám, de összetört a tükörkép...

A felhő csak bárány, én meg elmerengek
képemet látván... Vajon merre menjek?
zsákutca az életem, kiutat nem látok
túlélni nem érdekem, egyszer talán kitalálok...

Megjelent egy emlék, füstfelhő az ágy felett
érzem azt, hogy kell még, aki egyszer szeretett
a valóság elvakít, a jelenem szürke lett
a jövő szétszakít, a múlt már elveszett...

Megváltozott a világ... És te is ezt vallod
tudom, hogy legbelül ugyanúgy hallod
ahogy a hangfal halkan érzelmeket adagol
Te minden dalban ott vagy valahol...

Én láttam embert, aki lesajnálta a diplomát
világjáró... Ez vagyok... De ő mégis kit ver át?
a lustaság fél egészség, de szívd magadba a tudást
csak abból lesz bajnok, aki ismeri a bukást

Ostromot indítok, megdőlnek a falak
de rögtön újraépülnek, az élet egy helyben halad
az asztalon semmi se marad, nincs kenyér, egy falat
újra látom a múltat... De mellettem elszalad

És utol nem érem, csak folyatom a vérem
átvágom a barikádot... Széttépem!!!
az album kifakul, torzul már a képem
lassan végem... Azt is elhajítom szépen

Nem jutott más... Csak bronz az érem
hogy gyere vissza hozzám... Többé nem kérem!
egy utolsót kortyolok, csúszik torkomon a mérgem
hogy gyere vissza hozzám... Többé nem kérem!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kicsikinga2012. június 6. 19:19

Ez a fájdalom nagyon hiteles!
Igazán jó versben írtad meg!

jocker2012. június 6. 08:43

Bízz, de álmot ne kergess egy életen át...
Nagyon jó, öröm volt olvasni a művedet, olyan jó összeszedted.
Föl vettelek a figyelőmbe.
Poéta öleléssel és szeretettel gratulálok: jocker/Kiber/Feri

PedroSierra(szerző)2012. június 6. 03:02

Köszönöm a bátorító szavakat, jólesik.
Az, hogy visszajön-e az egy más sztori... Egyszer talán megírom majd azt is, ha már tudom mi lesz/lett a történet vége. Addig marad ez a szövegvilág (bár hozzáteszem ezt érzem igazán magaménak). :)

Törölt tag2012. június 6. 00:35

Törölt hozzászólás.

animka2012. június 5. 22:13

Csak olvastalak és elfogyott a levegőm.Fantasztikusan jó vers !
Remélem visszamegy hozzád a kedves,akiért íródott ez a keserű de gyönyörű vers.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom