Tiba Mátyás

Remény

Csak egy pillanat az életből,
Csak egy perc a fényedből,
Csak egy erős roppanás,
Égből induló hangrobbanás.
Csak egy nap a sok közül,
Egyvalaki, ki sokra böcsül.
Először látom, szívem megdobban,
Tudom, hogy őt szeretném a legjobban,
Egyedül sétál ő is az utcán,
A nevét bárcsak tudnám...
Megint egy este egyedül,
A tücsök is párban hegedül.
Az egyedüllétbe már belefáradtam,
De keresem az utat, ami még járatlan.
Nem illúzió az én bánatom,
De nem is kell a szánalom...
Beletörődtem már a sorsomba,
De a szívem még ott dobog a torkomban.
Hisz bennem van még a remény,
Hogy jól végződjön az én mesém.