Szerző
Csák Barbara

Csák Barbara

Életkor: 27 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 433 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. június 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Csák Barbara

Mit kezdjek?

Vakítanak a fények, mégis túl sötét az éjjel,
Én bevallom, félek, mit kezdjek e rengeteg fénnyel?

Lépted várom, s arcodat küszöbén szobámnak,
Kérlek, légy Te igaza a legigazabb mondásnak.

Gyere beljebb, s nézz szelíden a szemembe,
Mondd, hogy Te látod benne a világot, igaz már mélyen temetve.

Forró kezeddel olvaszd jéghideg arcomat,
Súgd, hogy több maradok szívedben, mint egy ócska karcolat.

Majd ülj le mellém, kérlek,
Nem mondok semmit, hisz Te érzed, hogy én félek.

S csak hallgatunk, várjuk, hogy egy szív dobbanjon,
Félek, ám mégis akarom, hogy lángra lobbanjon.

Tudni akarom már, milyen, ha perzsel, ha éget,
Ha nem csak kristályszívből mondok jegeset, szépet.

Látni akarom, ahogy vöröslik és körötte minden lángra kél,
O, sötét mélység, add vissza szívem, mely olykor vágyban ég.

Megkeresném, de hisz úgyis elnyeled majd újra,
Ezért nem találok perzselő, jeget olvasztó útra...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom