Szerző

Elbert Anita

Életkor: 34 év
Népszerűség: 53 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 455 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. június 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Elbert Anita

Kockadobás

1. Élére fordul, pörögve néhányat,
Majd visszaszáll az eredetre, melyből
Vétetett. Magából születve, és magában
Elhunyva, mintha már a semmi sem
Lenne, olyan a szembeötlő oldal, a sors
Halálembere. Pattan az alfán, mely
Ómegába hajlik, és viszont, a kozmikus
Kör egybeért, akár a farkába harapó
Kígyó. Kihullik kezedből halálod,
Mert örökké élsz, de most vége már
A világnak. S csak egy perccel éli túl
Az életfát virága, mely majd hervadva
Még egy dobást kíván: a feltámadást.

2. A kérdés kettős, mely két urat jelöl meg,
Az Istent, és a pénzt, kinek szolgáljon hát
Az ember? Ha szíved roskadozva viszed,
Mint szegény, örömed nem leled sehol sem,
S ha gazdag vagy, de zsugori, s vagyonod
Nem élvezed, vagy pont eltékozolva állsz,
És hallgatsz, rájöhetsz, a halálban eltörlik
Mindezeket, s csak a lelked marad, ami
Az Istené, s mennyit ér a világ összes
Vagyona, ha lelked oly fejletlen, akár egy
Hernyó, mely egyszer majd bebábozódik?
Ne pénzt kérj, de erőt, és szerencsét, tudást,
Melytől világlik az agyunk, mert Isten nélkül
Mi nagyon egyedül vagyunk. Pörög a kocka,
Vissza a végtelenbe, mert bár kettő van rajta,
A kettő mégis egy, az univerzum jegyében.

3. Hármasra ragyog a szerencse, tapsikolnak
A századok, mert szent a három, melyben
Isten három minősége rejlik. Megsejtem majd
A nagy titkokat, de senkinek el nem mondom,
Mert forgandó a sors, s nem tudhatom, kiben
Mennyire bízhatom. Fényből jöttem, fénybe
Megyek, egyet azonban nem értek, hogy
Kerültem én ide, pont erre a Földre? A semmi
Is eltűnik, tar a táj, bizton fogom meg kockámat,
Pörgetem a végtelenbe, s hirdetem a háromban
Egyet, mindent az egységre hangolva, bennem.

4. Földanya nagy száma, a négyes, kézen fogják
A kettest, csordulva könny a világra, ez a tavaszi
Harmatcsepp. A világ anyja dajkálja gyermekét,
A Földet, a kocka ebben a pillanatban anyai
Minőségét fordítja szemem elé, nagy dobás után
Az irgalom végigcsorog az arcomon. Tudom,
Egyszer minden elv vértóra száll, zörögnek
A falevelek, és sírnak az emberek, ám addig
Még összeteszem két kezemet, és ringatom
A szót szívemen, pontosan a világközépen.

5. Minél nagyobb számra pördül a kocka,
Annál inkább izgatott az ember, s a szenvedély
Végigbuzog az ereken, egészen a szívig. Nincs
Csapongó gondolat, mely elodázná a jutalmat,
A győzelem ugyanis a legfőbb dopping ebben
Az életben. Páratlan számok a világ koronái,
Királyok csendes kívánalmai, de vigyázz,
Rabul ne ejtsen a szerencse, mert teljesen
Megmámorosodik a lelked, s ekkor már
Semmi nem lesz elmédben, csak a győzelemre
Törekvés, ami kiöli belőled a szeretetet, s
Maradsz a puszta lég, semmiségre áhítozó lény.

6. Legnagyobb szám a kockán, örül neki
Minden ravaszdi, de ördöngös bizony jelen
Szám, ugyanis anyagba mártva hirdeti, ne
Hagyd magad meggyőzni a szellemnek, csak
Hatost dobj, igázd le ellenfeledet, s légy harcos.
Pedig az igaz ember egységre törekszik, az egyesre,
Meglapulni alázattal, s soha el nem engedni
Az Isten kezét. Ne akarj győztes lenni, légy
Az utolsó, oszd szét vagyonodat, semmihez se
Ragaszkodj. Kockadobás sem számít semmit,
Hisz a sorsod te irányítod, ne menj bele vad
Játékokba, még a valóságba se, csak élj, mint
Harmatszem ebben a világban, s ha eljön
Az utolsó óra, egyes akarj lenni, ne hatos,
Hogy a mennyben felemeljenek, s ne érdekeljen,
A Földön vesztes vagy, vagy győztes, egy
Maradjon a szívedben, a kocka forgandó, de
Ütemét nem te irányítod, csupán mozgatott vagy
Te is, mint minden ember e kocka életben.

Székesfehérvár, 2012. június 7.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


csillogo2012. szeptember 1. 06:03

''Az irgalom végigcsorog az arcomon. Tudom,
Egyszer minden elv vértóra száll, zörögnek
A falevelek, és sírnak az emberek, ám addig
Még összeteszem két kezemet, és ringatom
A szót szívemen, pontosan a világközépen.

...semmihez se
Ragaszkodj. Kockadobás sem számít semmit,
Hisz a sorsod te irányítod, ne menj bele vad
Játékokba, még a valóságba se, csak élj, mint
Harmatszem ebben a világban,''

Köszönöm kedves Anita az Üzeneteidet!
Lélek-rádióm vette az adást!:)
Szeretettel gratulálok!

metilencsillag(szerző)2012. június 17. 12:15

Köszönöm szépen Feri, Krysztin, Marianna, és Lajos!

meszaroslajos602012. június 17. 11:28

Gratulálok a szerencse forgandó üdv:Lajos

mezeimarianna2012. június 17. 05:36

hát jó hosszúra sikeredett,gratulálok!!

krysztin2012. június 17. 00:13

Gratulálok!

jocker2012. június 16. 14:51

Nekem is nagyon tettszik... Igen jó.
Gratulálok: jocker/Kiber/Feri

metilencsillag(szerző)2012. június 16. 12:17

Köszönöm szépen Szima, és Attila!

Viski_Attila2012. június 15. 23:26

Nagyon érdekes vers. Gratulálok.

Törölt tag2012. június 15. 18:44

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom