Szerző
Vers

A verset eddig 505 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. július 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Kobolák Márk

Árnyjáték

Az est sötét leple borul szobám falára.
Csak az árnyékok vetnek rá fura,
Néha meg-megmozduló s tovatűnő alakokat.
Szívemben remény és kétség vív élethalálharcot.
Talán e csata bontakozik ki előttem,
Melynek színterét én teremtettem.
Kezemben a fény, világítja sercegő pennám útját.
Vetülve a papírra, kelti életre árnyalakok százát.
Látom, miként tűnik el a fény a feketeségben
Vagy épp fordítva ezt eldönteni lehetetlen.
Az életben maradt jutalma.
Megtört, gyenge lelkem uralma.
S azt ki elesik, nem gyászolja senki,
Csak lelkem sebei állítanak örök emléket neki.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom