Szerző
Vers

A verset eddig 501 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. július 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Brada Ági

Magány

Nyitott szemmel fekszem, fények másznak a falon
Árnyak bámulnak, feléjük nyújtom karom.
Tenyerembe simulnak majd rohannak tovább
Halkan kérem őket, vigyék szavaim hozzád.

Néma kiáltás, szavak nélküli esztelen vágy
Tudnod kell Kedves, nem haragszom már rád.
Szürke napok, emlékekből épült fal,
Halott csókok temetője, egy utolsó dal.

Ez vagyok, ez lett a dühöngő fenevadból
Megtörtem, felébredtem rémálmomból,
Bámulok fénytelen szemmel a sötétbe,
Csak hallgatom az árnyakat, miről mesélnek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


falcon(szerző)2008. július 10. 21:35

Régóta álmodom... Köszönöm:)

Soultribe2008. július 10. 17:01

Ez lesz az!

Elengedni fáj, megtartani halál
A magány zúg, a magány egy sötét kép
Ölelő álom is!

Üdv: Soultribe

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom