Szerző
Vers

A verset eddig 452 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. július 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Polovitzer Mónika

Magamban

Komor elmém sötét tengerén hajózik a magány,
Lelkem égszín felhőjén bús szívem dalolász"
Három éjjel gerinctelen járom búsan utamat
Hét világnak görcsös keze maga felé húzogat.

Harag dúl az égszín földön, megállás nélkül szűntelen,
Várom, látom, megtalálom egyetlen földi éltemet
Sötét zúgó erdő mélyén csillag testem elvesztem,
Lelkem búsan tovább áll, szomorú dalt énekel csendesen.

Szívem mely volt, elvesztettem, már régen csak egy ócska csonk,
Holtan élek mégis félek attól, hogy egyszer még meghalok.
Hideg tél van, fúj a szél, havat hord az utakon,
Lelkem szépen csendesen valahol köztük andalog.

Elcsendesül lassan minden, árnyékot látok mindenhol.
Sötét van mégis világos minden, fehér az ég, a föld, a hon.
Lelkem is csendes, csupán egy árnyék, mely elvegyül csendesen,
Csak esik a hó, fúj a szél, s nem törődik velem senki sem...

2007. szeptember 14.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2008. július 15. 20:06

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom