Szerző
Molnár Jolán

Molnár Jolán

Népszerűség: 329 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1419 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. július 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (11)

Molnár Jolán

A kertben

Itt állok, nekem a mindenség ez a Kert,
csemetéből terebélyes fává nevelt
termékenyítő fényű sugár, így élem
magamban öntörvényű, növényi létem,
távlatok nem szédítenek, bár nyílt tető
az ég, a mélyben nedveket keringető,
szívós gyökérzetem kiterjedt hálóját
anyaföldhöz kötözi a rögvalóság.
Ha megsuhint, rügybizsergető, bolond szél,
ágaim hegyén serken a lomb, új levél
zöldjén megpihen szemed, barázdált kérgem
hangyák hadi ösvénye, s a legfőbb gondom,
fagy ne érjen, ha óvatos barkám bontom.
Új évgyűrűmet a mindenséggel mérem,
pattanásig feszít a hév, és kedélyed
még a régi, mikor megered szeszélyes,
suhogó cseppekben, s bekerget a zápor,
öntözi kerted, veri járdáról a port,
ereszen pergő ritmusa csendesedő
dobszóló; fűszálakról felszáll a pára,
cinke szárítkozik ágamon, az idő
ragyogó, foszló pamacsot mos az égbolt,
s harmadnapra a kint felejtett kapára
rozsdafoltot himlőz a hajnali harmat.

A léghevületben nincs egy árva felhő,
vetített árnyjátékban találsz nyugalmat,
dús koronám föléd terülő napernyő,
szél-borzolt üstök e hűs oxigénsátor,
égbe fúrt szivattyú, óriás légszűrő,
sugártöltetű fotoszintetizátor,
megszállott napimádó, fújtató tüdő.
Pici fényfoltokat ringat lombözönöm,
e felhabosított klorofill-őrület
színét-fonákját átszövő életöröm,
isteni szabvány minden finom erezet,
ezer áttetsző levéltenyér integet,
árnyékát átlépi a nap, s visszaköszön.
Tálcán kelleti lédús húsát a barack,
lámpád bűvkörébe tévedt pille rebben,
párás pohár koccan, pincehideg palack
delejes bíbora parázslik szemedben;
a szürkület bevonja fakó vitorláját,
az idő hasadt bársonyszövetén kihullt
ősi csillagrendszerek leplüket tárják,
galaxis-ködökből sziporkázik a múlt,
homlokodra hajlott térgörbületén mély,
fekete vákuumokkal beszippant az éj.

Lábad alá szőnyeget terít az avar,
sírnak az égi kutyák, felhőket zavar
az ősz, hull a burkát kirepesztő golyó,
konokul kikopogja az ősi zenét,
hallod az elmúlás monoton ütemét,
csonthéja mögé zárja titkát a dió.
E kuporgó, fontos magot addig rejti,
amíg apró fogak zugából kifejtik,
és kibukkan az agymintázatú csoda;
új ígéretből így lesz mókusvacsora.
Fölöttem a hold behorpadt bádogtányér,
fehér fénycsipkét ver peremére a dér,
csörtét vívnak a gallyak, holló-éj leszáll,
terített szárnyára dermed a soha már.

Egy reggel, mire ébredsz, az ablakon át
látod, felsöpri mocskos pályaudvarát
a kisiklott hó-vagonokkal terhes ég,
ömlik a fénylő tünemény, az egész táj
ünneplőben feszít, szikrázik a kristály,
csizma csikordul, díszmenetet ver a jég.
Háziorvosom a forrófejű harkály,
szaporán koppan az apró légkalapács,
ha pondrót kotorász - kész tornamutatvány,
dúlt hajlataimban fröccsen a friss forgács.
Kiolvad az ólom a szűrt ragyogáson,
lenn a padon hókupacot habzsol a tél,
mély öblű csendharangot kongat az álom,
lábnyomaidba fagyott hiányod, fehér
kéreg, s dunna alatt a mag tavaszt remél.

2004. május

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Molnar-Jolan(szerző)2019. szeptember 1. 17:52

@ereri:, @feri57:,
@harminchat: megtiszteltek, hogy visszakerestétek ezt a régi darabot.
Tibor, neked külön köszönet a figyelmedért, hogy ráleltél, a célzásaim nyomán. :-)

harminchat2019. szeptember 1. 17:47

''színét-fonákját átszövő életöröm'', ez sugárzik számomra ezekből a sorokból és valami olyan kimondani akarás, evokáció (nagyot akarok mondani, vigyázz) ami magával sodor, hogy télt-tavaszt, esőt-napot, csillagok fényét együtt érezzek ezzel a diófával, e kibomló szóáradattal, ezzel a végtelenbe fonódó reneszánsz csipkézettséggel, ami magába von s úgy ragyog a reményben.
Száz szívnek kéne állni itt. Remek vers, gratulálok!

feri572019. február 6. 07:48

Csodálatosan szép természetversed
Szívvel, szeretettel olvastam
Feri

ereri2017. július 3. 11:06

''Játsszunk, fedezzük fel a végtelen-végest,
bújjunk a semmi ölébe egymás elől.
Míg elmúlásig vénülök, hozzám képest
gyermekké leszel, ha minden korlát ledől.''

Nem spóroltál a sorokkal - érdekes, sokan teszünk fel elsőként nagy lélegzetű írást, de remekül sikerült a versed. Imádom a diófát - minden évszakban és imádom a telet. Remekül írsz, de ezzel nyilván nem mondtam újat:) Elismerésem és szívem hagyom ''Kerted'' mellett szeretettel, tisztelettel - új híved: E. E.

Molnar-Jolan(szerző)2012. október 22. 18:46

Annyit még hozzátennék, hogy én vágytam e diófa lenni egy bizonyos Kertben.

Molnar-Jolan(szerző)2012. október 22. 18:43

Edikon, komolyan megható a figyelmed, hogy végigolvastad a verseimet.
És egészségedre a vacsorát! :-)

Emanon2012. október 22. 10:00

Nekem olyan volt versed, mint egy pompás vacsora, ami megkoronázza a napot. Minden falatot élveztem, megízleltem, megforgattam számban, majd mikor befejeztem, nem is gondolkodtam már el az étkezés pontos értelmén, egyszerűen csak a jóllakottság érzésével telve, elégedetten lebegtem egy ideig... Köszi. :)

Molnar-Jolan(szerző)2012. augusztus 28. 20:16

Kedves Steel. Részemről megtiszteltetés a figyelmed.

Steel2012. augusztus 25. 23:37

Eszméletlen jó ez a vers! Örülök, hogy én is eljöttem Hozzád! Egyetértek Talpassal, szinte faltam a sorokat, és még olvastam volna akár...noha a záró rész is tökéletes. A figyelés részemről is elindult!

Talpas2012. augusztus 14. 02:25

Ez meg a jó példa a sokszavas versre. Egy pillanatra sem zökkentem ki az olvasásból, és a kert telis-tele vadiúj és szép képekkel.

szalokisanyi12012. július 25. 20:24

Gratulálok! Üdvözletem.

Bero2012. július 9. 23:54

Figyelemreméltó. Gratulálok. üdv.

jocker2012. július 7. 15:40

Hosszú műved, igen jól sikerült, nekem is többször el kellett olvasni, de végül nagyon ''átjött''.
Föl is vettelek a figyelőmbe, hogy ha még raksz föl, akkor ne maradjak le semmiről.
Poéta öleléssel és szeretettel gratulálok: jocker/Kiber/Feri
Ui. Szóval részemről várom a többit...

Csirpike2012. július 7. 14:35

Nagyon érdekes a versed, többszöri olvasást igényelt számomra.
Az első szakaszodat többnyire az ''ÉN'' jellemzi, mely (tavaszi) állapotból kiindul a gondolat. A legnehezebb a második monumentális (nyári) szakasz, tele tudományosan alátámasztott természeti-élettani érdekességekkel. Majd a két utolsó (ősz-tél) versszakod könnyedebb stílusa föloldja ezeket a nehéz folyamatokat. Szépen bezárul a kör.
Részemről élmény volt, köszönöm! Szeretettel: Kriszta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom