Szerző

Kelemen J. István

Életkor: 43 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 234 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. július 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kelemen J. István

Hajnal

Arra ébreszt a hajnal,
hogy szerelmem nincs itt,
nem simogat, nem vigasztal,
s ha mennék, nem marasztal.

Elszállt az éjszaka
fekete köddel borító fátyla,
ellibbent vele mámoros álmaim
érzéki, csodálatos tárgya.

A felkelő nap aranyszínű sugara,
mint egy éles tőr hasítja szét
álmom mágikus köpenyét,
s a mennyből hirtelen kiűzetek én.

A reggel monoton, mindennapi zaja
lelkemet tiporja, sárba nyomja, szétroppantja,
mint buta gyermek, ki a madarak tojását
vad, naiv büszkeséggel széttapodja.

Az új nap a tegnapot elpusztítja,
senki azt vissza nem hozhatja,
hiába akarok a múltba nézni,
nincs más, csak a jövőt remélni.

A tegnapi szerelem újraéled napról napra,
magából szép, új hajtásokat fakasztva,
minden hajnalban egy kicsit meghalva,
de újra él az erősödő naptól feltámadva.

Napom messze jár, elnyelte a láthatár,
de fényét érzem még, ahogy lágyan simogat,
elborítja, s mint jó anya fürdeti, csókolja arcomat,
s újra fellobbantja szerelmi lángomat.

2008. február 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jocker2012. augusztus 20. 12:32

JÓ!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom