Szerző
Poller Ildikó

Poller Ildikó

Életkor: 54 év
Népszerűség: 72 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1644 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. július 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Poller Ildikó

Öreg néne bánata

Kis parasztház áll a falu végén,
benne lakik az én öreg néném.
Ül a padon, megtört arcán bánat,
"oly rég láttam a kis unokákat..."

Jönnek-mennek odakint az utcán,
beszélgetnek nála, mise után.
Mindenkinek van mit mesélnie,
egy valaki hallgat, öreg néne.

Neki már nincs régen mondandója,
egyedül van, meghalt öreg párja,
gyerekei elköltöztek régen,
senkije sincs ezen a vidéken.

Szomorúan ballag be a házba,
eszébe jut a sok unokája,
"talán régen el is felejtettek,
ha ez így van, sohasem szerettek."

Másnap, mikor eljött a családja,
öreg nénét már halva találja,
elvitte őt a mélységes bánat,
gyász lepi el most az unokákat.

Ezt a verset már régebben írtam, de mivel nem tudtam eddig pontosan kategorizálni, csupán most merem feltenni. A hangulata más jellegű, mint a többi versem. Kíváncsi lennék a véleményetekre, szerintetek is búsulónóta lehetne?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Trombone2016. január 3. 23:06

Nagyon szép és egyben szomorú.
Szívvel gratulálok remek versedhez! ♡

Ildus(szerző)2012. november 10. 10:38

sajnos így van, kevés időt szánunk az idősekre.Pedig addig kéne velük lenni, vigyázni rájuk, amíg élnek, mert minden percet meg kell becsülni ami még adatik.Köszönöm, hogy itt jártál Ilike!

bakonyiili2012. október 3. 17:54

Megint itt járok! Nagyon-nagyon találó a vers! Sajnos a rohanó világban elfeledkezünk az értünk áldozatot hozó idősekről.
De van más is , majd teszek fel ehhez a témához én is olyant, ami az én szívemet fájdította, fájdítja. Üdv: Ili

Ildus(szerző)2012. július 25. 13:50

Köszönöm!

krysztin2012. július 25. 13:49

Szomorúan szép vers!

Ildus(szerző)2012. július 22. 13:08

Köszönöm kedves soraidat, és, igen, eléggé ragaszkodom a még nem egészen kifejlett kötött formámhoz:) Pedig próbáltam eltérni, de nem sikerült:) Köszönöm a rímekkel kapcsolatos tanácsaidat, szeretem ha rávilágít valaki hol kell, és min változtatni, erre alaposabban odafigyelek majd:)van még mit tanulnom:)

Schmidt_Aladar2012. július 22. 11:29

Szerintem ez egy nagyon reális korvers. Lehetne egy vitaindító is, hiszen minden sors különböző, rengeteg tényező befolyásolhatja a kimenet. A jelenlegi egy drámai végkifejlet, ami sok esetben sajnos így végződik. A hálátlanság, a kis hercegi felelősség hiánya sajnos átszövi a carpe diem-mel mérgezett életünket. De más oldalról is lehet nézni. Ha egy szülő a gyerekét barátjának, vagy kezdettől fogva felnőttként tekinti, megosztja vele gondolatait, akkor ez a későbbiekben sem szakad meg, és a fentieknek kicsi a valószínűsége. Különösen igaz ez a mai kommunikációs eszközökben gazdag világunkban. Nekem ezeket a gondolatokat indította el szép versed. Az adatlapodon hiányoltakat tekintve véleményem szerint a mondanivaló tisztasága mellett sok a ragrím, én törekednék a minél több tiszta rím használatára. Átnézve verseidet jellemző rájuk a feszes kötött forma, ami igazán becsülendő, ritka erény a mai szabad-verses világban. Szeretettel olvastalak Üdv: János

Ildus(szerző)2012. július 17. 16:09

Köszönöm szépen!:) Igazad van teljes mértékben!

Törölt tag2012. július 17. 15:22

Törölt hozzászólás.

Ildus(szerző)2012. július 16. 10:46

Igen,sajnos:(

Törölt tag2012. július 16. 10:34

Törölt hozzászólás.

Ildus(szerző)2012. július 14. 09:10

Ez így van, én egy időben gondozó voltam, házhoz jártam, nagyon kedvesek voltak, volt olyan nénike aki megtanított horgolni, olyan is volt aki állandóan cserepes virágokkal látott el, és sokat tanultam tőlük:)rengeteg meséltek, nagyon közvetlenek voltak hozzám, panaszkodtak sokat, hogy nem jöttek a gyerekek már jó ideje, csak ígérték. Azokat nem értem, akik akkor sem törődnek velük ha tehetik:((Örülök, hogy tetszett a versem! Köszönöm!

Mamamaci402012. július 13. 21:15

egyáltalán nem búsulónóta, mai magyar kor/kórrajz. Tevékenységem folytán kicsiben nap-nap után találkozom olyan idős nénikkel/bácsikkal is, akik egyedül maradtak, és a gyerekek-unokák messze vannak, vagy nem is kiváncsiak rájuk, és látom a hálatelt pillantásukat egy-egy kedves szavamért. Nagyon tetszik a versed!

Ildus(szerző)2012. július 13. 14:28

Sajnos ez így van, nagyon nincs idő az idősekre, pedig csak köszönhetünk nekik, és ez elkeserítő nagyon:( Kicsit féltem feltenni, mert nem tudtam mit vált ki, hátha valaki megbotránkozik:( De örülök, hogy nem ez történt, és ti is érzitek a vers lényeges mondandóját! Köszönöm!

Kicsikinga2012. július 13. 14:15

Egyáltalán nem ''búsulónóta'', hanem valóság, nagyon sok embernek, nem csak az ''öreg nénéknek''!

adamne2012. július 13. 13:22

Versed megrendítő,sajnos a mai világban sok az ilyen magányosan
élő idős ember,jobban kellene rájuk figyelni,fájdalmas lehet a
családjuktól ''elhanyagolva'' élni.
Jó hogy fel tetted a verset! gratulálok.Manyi

Ildus(szerző)2012. július 12. 19:12

Sajnos igen, tényleg a rohanó világ áldozatai az idősek, ha talán nem is ennyire drasztikus végkifejlettel, de mély sebekkel. Bár ne így lenne:( Köszönöm ismét kedves szavaidat jocker! Ildus

jocker2012. július 12. 19:02

BRAVÓ!
Nem búsulónóta, hanem ilyen a realitás, bár vannak, akinek ez nem tettszik. Ettől még ilyen a relitás és sajnos effelé megy a világ... amit 64 évesen, képzelheted, mennyire sajnálok!
Történeted nagyon szépne van megírva, nagy örömmel olvastam. Én az elején sem vártam boldog végkifejletet, mert már úgy kezdődőtt...
Nekemk nagyon jó lett, ilyet is kell írni és ilyet is kell olvasni!
Csak gratulálni tudok: jocker/Kiber/Feri

Ildus(szerző)2012. július 12. 18:47

Igen, túl kézenfekvő lett volna:) Addig szeressük őket amíg köztünk vannak BenG, sose érezzék a magányt:)

BenG2012. július 12. 18:44

nagyon szívmelengető vers, rohanok is a nagymamámhoz!
B.

hevesieva2012. július 12. 18:44

Ettől lett érdekes. Amúgy szokványos lett volna.

Ildus(szerző)2012. július 12. 18:38

Bocsánat a becsapásért, teljesen jogos:)

hevesieva2012. július 12. 18:36

Van benne némi csattanó!
Az Öreg néne őzikéje átcsap tragédiába... A könnyed-szomorú kis vers átfordul. Mondhatnám, hogy a forma ellentéte a tartalommal. Mert várnánk, hogy a kis unokák jönnek, már örül a néni...
Meglepő! Jó!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom