Szerző
Füller Tamás

Füller Tamás

Életkor: 31 év
Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 494 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. július 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Füller Tamás

Az elveszett lány

I.
Süvít a hideg szél keresztül a tájon,
Látszódik a bánat a magányos lányon,
Csak ott áll magában, nem is vár már semmit,
Szíve bánatos és keserű, nem akar már senkit.

Fújja a szél gyönyörű göndör haját,
Az eső öntözi könnyesre sírt arcát,
Csak zuhog és zuhog, ő pedig ázik,
Cseppnyi teste kihűl, vacogni kezd, fázik.

Ölébe hullik egy elszáradt szomorú levél,
Lenne még más, ki vele szívesen cserél,
Ki élne, ha tehetné, de már nem teheti,
Ki sok rosszat élt, de a jót nem feledi.

Mindenki fél és mindenki bánatos,
Van, ki megkeseredett és van, ki utálatos,
Van, kiben harag dúl és emészti a lelkét,
Szólna, ha tehetné, de kivágták a nyelvét.

Száradó fa végét járja, magányosan búsul,
Száradó levele pedig szüntelenül csak hull,
A lány csak most eszmél rá mivé lett,
Minden, mi maradt, csak egy gyáva tett.

Száz darabra hulló szíve hevesen ver,
Vagy talán nem is száz, hanem inkább ezer,
Tükröt tart elé az élet, magát látja benne,
Bár ne így alakult volna, bár másként lenne!

Irigy kutya, ki máséra vágyik, sajátja nincs,
Pedig csak a sajátod az, mi igaz kincs,
Egyet megjegyzett egy életre magának,
Csakis Ő az okozója szíve bánatának.

Lágy dallamot csal fülébe az éjszaka,
Halkan mormol a hajnal suttogó szava,
Ő pedig csak sír, magányosan, egyedül,
Szomorú szíve bánatos nótát hegedül.

Szemét behunyva próbál gondolni valami szépre,
De nem tud másra, csak egy megfakult képre,
Alászáll egy tündér, mosolya mindent áthat,
Ennél szebbet a lány szeme soha nem is láthat.

"Engedted, hogy elvegyék mindened",
És csak szomorúan lesütöd fejed,
Mondd, mi bánt mégis, kedvesem?
Mi az, mi miatt itt ülsz keservesen?"

"Próbáltál a sorsodban bízni, nem csak félni,
Próbáltál valami jót tenni, valami szépet kérni,
Nem tettél érte semmit, igazán nem is akartad,
Megjátszottad, kell neked, s közben érzelmeid takartad."

Nem messze a lánytól ücsörög még valaki,
Kinek a szíve darabokban, de megpróbál kitartani,
A lány sem így akarta, kényszer alatt állt,
Szelíd bárányból vérengző farkas sajátjai miatt vált.

II.

Most mondjam azt, hogy másként is lehetett volna?
Talán akkor roskadó szívem sem dőlne vagy omolna,
Mondhatnám, de nem lenne igaz, bár úgy érzem,
Lelkem már benőtte a gaz, s ezer sebtől vérzem.

Sajnálom, hogy így lett, idővel változnak a dolgok,
Nem tehettem semmit, ha másként volna, sem lennék boldog.
Csillag az égen, mely értem világít ma éjszaka,
Éhes fenevad, kinek válaszol a vér suttogó szava.

Eladná lelkét, ha tehetné, de nem teheti,
Mert mi nem az övé, azt más meg nem veheti.
Megtette már előtte és soha nem kapja vissza,
Szomjas lelke míg él, csak azt a kiszáradt kutat issza.

Nem az számít, mit rólam mondanak mögöttem,
Az élet igazsága egy alku, mit egy angyallal kötöttem,
S ha majd felnézek az égre, ezer csillag fénylik,
Csillámló tengere pedig csak hullámzik az égbolton végig,

Betemeti egészét örökkévaló szépséges varázsa,
Soha el nem múló vigaszt nyújt érzéki hatása.
Ekkor van az a pillanat, mikor végre meglelem magam,
Mikor már nem hiányzol, s valóban igaz minden szavam.

Hozzám szól a bánat, azt mondja, elvisz magával,
Én meg azt mondom neki, törődjön a saját bajával,
Nem szóltam hozzá és soha nem is fogok,
Éhes lelkem szüntelenül csak szeretetért korog.

Azt hiszed, feladom, csak mert elbántak velem?
Ha lezuhannék, vigasztaljon, lentebb már nem esem,
Ahelyett, hogy kimásznék, szépséges szárnyat növesztek,
Felszállok a kék égre, ti pedig majd boldogan követtek.

Egy sárkány szeme engem figyel, méltóságot kíván,
Méltóságot nem adok mulandó tisztelet híján.
Szivárványszínű fény nyúlik át a horizonton túl,
Ott is szüntelenül csak a jó és a rossz harca dúl.

Állást foglalok, azt mondom, a jó oldalon maradok,
Szállnak alá a lélekvesztőből az élőhalott csapatok.
Vörös szem, benne a végzet örökkévaló tükre,
Szívét marja a kín, teste mérgezett, lelkében egy tüske.

Van egy dolog, mit a sötétség maga is tud,
Kinek szívét remény tölti, azzal nem köthet alkut.
Lerántanál, de visszahúzlak, ahogy megfogom a kezed,
A bánat helyett a reményt leled, mikor kinyitod szemed.

Vonul a horda, mindent elrohaszt, mi elé kerül,
A völgyre végtelenbe nyúló sötétség terül.
"Nem lesz harc, halljátok meg szavam,
"Majd én odamegyek, s értetek feláldozom magam,"

"Ki az, ki szólott? Mutassa hát magát,"
Megjelenik egy áttetsző lélek, egykori bukott barát,
Kinek elvette lelkét a sötét és nem adta vissza,
Kinek szomjas lelke máig azt a bizonyos kutat issza.

III.

Viharmadár az égen, széttárja hatalmas szárnyát,
Dühösen őrjöng, nagyra tátja hatalmas száját.
Felér ezer másikkal ékes, büszke lénye,
Nem olyan, ki csak úgy feladja, s beleveszik a sötétbe.

Ő az én kivetülésem, fényem ékes mása,
Lelkem igazát felvonultató, szívem igaz alkotása,
Bezöldült a fű, mi egykoron fekete volt,
Szikrákat szórt a kies, komor, sötét égbolt.

Kattan a bukott szívén egy rozsdás, régi lakat,
Feloldja megkötött lelkét, így most már végre szabad.
Felszállt, befestette a sötét eget kékre,
Nem is emlékszik másra, csak a jóra, a szépre.

A lány álomba merült, s észre sem vette,
Tényleg aludt, s oda is csak álma repítette?
Árnyék bontakozik ki mellette a sűrű sötét ködben,
Állt még ott valaki némán, bánatosan és csöndben,

"Jegyezd meg, mit mondok, soha ne hagyd magad,
Bármikor, bármit teszel, életed akkor is halad.
Csak menj előre, küzdj, tarts ki és soha ne nézz hátra,
Ne hagyd magad akkor sem, ha a magány csókot lehel szádra."

A csalódás tapasztalat, mi téged örökké szolgál,
Leszel kivé válsz vagy, ki egykoron voltál,
Csak mert így alakult, még nem vagyok rád mérges,
Megfásult szívem még mindig dobog, bár kívülről kérges.

A lány szomorúvá vált, nem akarta, ez legyen,
"Miért kellett így lennie, miért történt ez velem?"
Hitét vesztett sebzett kutya, mégis kitart a végsőkig,
Addig tart ki, még a történet boldogan nem végződik.

Az élet megtanít arra, mire mindenki vágyik:
Egyszer a nap süt le ránk, máskor mindenki ázik,
Egyszer tanulsz belőle és hálát adsz majdan érte,
Sokszor a dolgok nem úgy történnek, ahogy az ember kérte.

A lány őszinte volt, elmondta végre, mi bántja,
S magának azt mondta, mit tett,soha meg nem bocsátja.
Van, hogy hibázunk és sajnáljuk, mit tettünk,
De nem ez lesz, mi okozza majd vesztünk.

Elment, itt hagyott és nem jön vissza soha,
Egyszer minden véget ér, mintha nem is lett volna.
Csak azt kívánom, ne menjen el, jöjjön inkább vissza,
Szívem fogyó tintáját lelkem papírja beissza.

Ha úgy érzem, hiányzik, csak behunyom a szemem,
És azt képzelem, megfogja gyengéden a kezem.
Könnyemet hullajtom egy papírra, szót formálok vele,
Kiszáradt lelkem pohara, de most szeretetet öntök bele.

Sosem feledem szemeit, ahogy engem néztek,
Sosem feledem, ahogy a vágytól hevesen égtek.
Majd egyszer rájössz, miért kellett így lennie,
Miért kellett mindent feladnia, messzire mennie.

Felvállalom, mit érzek, akkor is, ha ezer sebtől vérzek,
Soha nem adom el meggyötört lelkem a végnek!
Míg egyszer jön majd valaki ,és azt mondja nekem:
Nem kell, hogy álmodni akarjak, vagy lehunyjam a szemem,

Mert a valóság lesz álom és igaz lesz minden szó,
Szólásra nyílik egy ajak, s mi száját elhagyja szép és jó.
Azt fogom mondani, ezért éltem meg oly sok dolgot,
S végre valaki betapasztja szívemen a tátongó, fekete foltot.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


fuller988(szerző)2015. november 26. 07:58

Köszönöm szépen! :)

ve2015. július 28. 15:41

Szép versedhez ezúton gratulálok!
Üdvözlettel: Erzsó

fuller988(szerző)2014. április 7. 16:16

Nagyon szépen köszönöm! :)

szalokisanyi12014. április 2. 21:19

Nagyon szép alkotás. Gratulálok!

Tisztelettel: Sanyi

fuller988(szerző)2013. december 26. 09:19

Köszönöm szépen Miki! :)

Mikijozsa2013. november 7. 18:38

Gratulálok szívvel, alkotásod igencsak szép, elismerésem: Miki

fuller988(szerző)2012. augusztus 17. 22:56

Köszönöm szépen!:- )

Andicsek2012. augusztus 17. 04:31

Gratulálok!!
Fájdalmasan megható versedhez.

Lanor2012. augusztus 16. 22:06

Szép, elgondolkodtató! :) Gratulálok!

fuller988(szerző)2012. július 31. 20:33

Köszönöm szépen:- ) Friss élményen alapult a megírása.

Zoltanus2012. július 21. 14:38

Nagyon megérintett a versed, gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom