Szerző
Mikola László

Mikola László

Életkor: 23 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 4945 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. július 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Mikola László

Nélküled

Csendes nap, rémületes éj,
Valami fáj, valami szép.
Az ihletből kifogytam már,
Életem, mint összedőlt vár.

Úgy áll, romokban hever rég,
Már senkinek sem kellek én.
Magamba fojtom bánatom,
S a fényt is végre láthatom.

Legszívesebben nem mennék,
Nem hagynám el e lelket még.
Életem kereke már áll,
Nem segíthet senki, úgy fáj.

Utoljára búcsúzom hát,
Elmegyek, hogy többé ne láss.
Hagyok neked egy levelet,
Melyben leírom: szeretlek!

Még egy perc, és én elmegyek,
Egy perc, és többé nem leszek.
Csak egy imát mondj el értem,
Hogy odafent sose féljek.

Akkor se, ha bánt valami,
Hogy ne akarjak maradni.
Inkább menjek, így lesz ez jó,
Jegyezd ezt meg, csupán egy szó.

Menni; Hiszen muszáj lesz most,
Itt hagyni azt, mi fontos volt:
Téged; s veled minden percet,
Ne felejts el, kérlek, kedves.

A tűz már kialudt benned,
Elfelejtetted a versem,
S azt, hogy ezt neked szántam,
Most már fent, a Mennyben várlak.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom