Gyulasi Györgyi

Voltunk, vagyunk, létezünk

Valamikor, valahonnan ideérkeztünk,
apró porszemként kezdtük lét életünk.
Valaki, valamiért sorsot szánt nekünk,
itt, e Földön kezdtük hát élni életünk.

Sok millió év alatt egyed fejlődtünk,
civilizáció magas fokán most is lépkedünk.
Mi vagyunk a csúcs, Ember a nevünk,
szeretünk és gyűlölünk, mert nekünk van lelkünk.

Megalkottunk száz csodát, híresek vagyunk,
ősembertől - világűrig már mindent megjártunk.
Rombolunk és építünk, mert emberek lettünk,
ledobtuk az atombombát, és AIDS-t kezelünk.

Tanultunk és játszottunk, mert másképp nem lehet,
szeretettel, békességben kell élni az életet.
Örüljünk és öleljünk, boldogabb éveket,
hogy megláthassuk utunk végén fent a kék eget.

Legfontosabb itt a földön, hogy családod legyen,
mert család nélkül nem vagy senki, nem is létezel.
Legyen, aki emlékszik rád, néha emleget,
mosolyog majd szíve akkor, ha kiejti neved.

Valamikor, valahova még biztos eljutunk,
utunk végén megtudjuk majd, hová indultunk.
Születéstől - halálunkig e Földön maradunk,
voltunk, vagyunk, létezünk - még Emberek vagyunk.