Szerző
Som Lászlóné

Som Lászlóné

Életkor: 42 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 358 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. augusztus 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Som Lászlóné

Amit nem hagysz elmondani...!

Fájó emlékként tekintesz rám,
Menekülsz azóta csak engem ne láss.
Keresel kibúvót, mész inkább máshoz,
Csak húgoddal ne legyél, mert anyut látod.

Kerülsz engem mert emlékeztetlek rá,
Hiszem, hogy sír mikor lenéz reánk.
Eltűnt minden mi testvérként összezárt,
Anyuval távozott a Kecskés család.

Fájdalmad leprásként taszít el tőled,
Megfognám két kezed, de húzódsz tőlem.
Nekem is fáj, mert nem voltam ott,
Te láttad szemében az utolsó csillagot.

Miért fájna, kérlek, mondd meg, miért,
Ha leülnénk és beszélnénk, mint két testvér.
Te csak távolodsz és lassan eltűnsz végleg,
Beszélgetéseink üresek, mint a halott lélek.

Hívjuk a másikat, de mondandónk üres,
Testvérként kerüljük a kínos perceket.
Nem beszélünk a múltról, nem beszélünk RÓLA,
Pedig Ő volt ki e családot összetartotta.

Lassan meghal a remény, hogy újra itt leszel,
Lassan elfogy az időnk, hogy fogd a két kezem.
Elhagy a remény, hogy testvérként átölelsz,
Meghal a szívem, mert oly messze ténferegsz.

Nem sírni akarok, csak tudjam, hogy vagy nekem,
Tudjam, ha baj van, majd fogod a két kezem.
Ha egyszer majd elmegyek és anyuval lenézünk,
Mondhassam szívemből, hogy szeret a testvérem.

Békélj meg a perccel, mikor itt hagyott,
Emlékezz a szépre, mit nekünk adott.
Lépj túl a múlton, mert a jövőt szabdalod,
Testvéri éveket dobsz ki az ablakon.

Szükségem van rád, mert mi Ő vagyunk,
Feldolgozni a múltat, csak veled tudom.
Fogd meg a kezem és ölelj végre át,
Az a borzalmas nap, tudod, nekem is fáj.

Írjunk új mesét, melyben boldogan élünk,
Melyben ha találkozunk, már nem félünk.
Abban a mesében, boldogan ölelj át,
S ha rám nézel, a húgodat lásd.

Ez az élet már szóljon a jóról,
A rossz amit átéltünk, lassan elfolyjon.
Beszéljünk bátran a múltról, jövőről,
Az üres dolgokról beszéljen az ördög.

Merjünk elmondani gyermekünknek mindent,
Sírás nélkül, együtt, a nagyiról mindent.
Ebben a mesében, nem sírunk már soha,
Mikor RÓLA beszélünk, csak örülünk sokat.

Ebben a mesében ha közeleg a vég,
Te ott ülsz az ágyamon és őszintén beszélsz.
Nem félsz már tőlem, mert tudod, hogy szeretlek,
És anyuval, akkor majd várok rád örökre.

Testvéremnek, 2012.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szalokisanyi12012. szeptember 4. 11:21

Hmm...

jocker2012. augusztus 16. 12:09

BRAVÓ a vershez!
A témádat olyan szépen, olyan elegánsan és szívhez szólóan írtad meg, hogy megkönnyeztem. (Pedig nekem nincs is testvérem...)
Ha Te ilyenek tudsz írni, akkor én megelőlegezem Neked, hogy most fölveszlek a figyelőmbe! (És Te?) Várom a többi versedet...
Úgy tűnik, hogy ezt rótta rád a sors, de én poéta öleléssel és szeretettel gratulálok kiváló művedhez: jocker/Kiber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom