Szerző
Vers

A verset eddig 302 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. augusztus 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kovács D. Gábor

Visegrádi rege

Tavasznak lágy szellője repíti magasba lelkem,
Képzeletem szárnyán, túl a fellegekbe.
Drága Magyar Hazám, ősi várában állok,
Előttem a táj, oly szép, mint egy álom.

Alattam a vén Duna kanyarog délcegen,
A szemeim legeltetem felette, hegyeken.
Köröttem szerteszét fák lombja simogat,
Őseim rég múltja vissza, visszahívogat.

Egykoron e büszke vár országunk dísze volt,
Hol Károly Róbertünk teste végleg a porba hullt.
Hős Béla királyunk emeltette e falat,
Mely cselszövő töröknek is majd a torkán akadt.

Megpihenek Visegrádnak legfelső fokán,
Hol toronynak ablaka messzeségbe kiált.
Fogj össze Magyar, emeld magasra fejed,
Légy hű ősi nevedhez, szívedben szeretet legyen!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


beartoys(szerző)2012. szeptember 2. 19:55

Köszönöm a megtisztelő gondolatokat ! Remélem egyszer elérjük, hogy az önzés helyett a szeretet nyelvén lesz újra összefogás és béke ebben a hazában!

jocker2012. szeptember 2. 11:47

Nagyon nagy és jó verset írtál, örülök, hogy NAGY MAGYAR vagy!
Csak gratulálni tudok: jocker/Kiber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom