Szerző

Értékes Attila

Népszerűség: 104 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 855 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. augusztus 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető vagy átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (20)

Értékes Attila

Poklok pokla

Remete lakik kivájt barlangban,
rongyos csuhája szakadtan
lifeg.

Nagyot sóhajt, menni kell vízért,
közben hívság biztosan nem kísért -
piheg.

Derekán szöges öv, cilicium,
kezében ostor,
néha hátracsap.

Időtlen tér, mi körbeveszi,
fák, virágok sincsenek.
Annyira sötétek a falak!

Elmenni nem lehet,
bezárt az értelem
és a halál.

Emlékek törnek elő,
magát látja szenvedőn,
ez bizony szíven talált.

Más emlékek jönnek,
a szembenézés
kegyetlen.

Döbbent egy lét,
mi vár ma még rá,
lelke megmarad fedetlen.

Halál, az nincs,
azon túl van már rég
szegény.

S ismétlődik e végtelen lemez
ötezer évig is
a létezés e kietlen szegletén.

2012. augusztus 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SemperAugustus(szerző)2012. október 1. 12:11

köszi!

Emanon2012. október 1. 12:08

Benne van minden.
Gratulálok!

SemperAugustus(szerző)2012. szeptember 18. 06:01

csak annyi, hogy önmagával kell szembenéznie, nem a meghalt ismerőseivel, legalábbis én úgy írtam, akkor lehet, hogy rosszul fogalmaztam meg. Köszi, hogy olvastad.

Attila_the_hun2012. szeptember 18. 00:25

20. Mert muszáj :)

Attila_the_hun2012. szeptember 18. 00:24

Nekem egy folyamat jött le a versedből:

A test:
Remete lakik kivájt barlangban,
rongyos csuhája szakadtan
lifeg.

A lélek/személyiség:
Nagyot sóhajt, menni kell vízért,
közben hívság biztosan nem kísért -
piheg.

Halál előtti megbánás:
Derekán szöges öv, cilicium,
kezében ostor,
néha hátracsap.

Halál:
Időtlen tér, mi körbeveszi,
fák, virágok sincsenek.
Annyira sötétek a falak!

Elmenni nem lehet,
bezárt az értelem
és a halál.

Közvetlenül a halál után:
Emlékek törnek elő,
magát látja szenvedőn,
ez bizony szíven talált.

Találkozás meghalt ismerősökkel:
Más emlékek jönnek,
a szembenézés
kegyetlen.

A test nélküli élet szokatlansága:
Döbbent egy lét,
mi vár ma még rá,
lelke megmarad fedetlen.

Túlvilági lét:
Halál, az nincs,
azon túl van már rég
szegény.

Örök létforma:
S ismétlődik e végtelen lemez
ötezer évig is
a létezés e kietlen szegletén.

SemperAugustus(szerző)2012. szeptember 10. 15:32

köszönöm Őrni.

Ernest2012. szeptember 10. 15:29

Nagyon klassz a versed, tetszett, gratulálok!
Őrni

SemperAugustus(szerző)2012. szeptember 6. 18:10

köszi!

Carla32012. szeptember 6. 17:45

A ''remeteség'' nem törli a múltat, a fájdalmat!
Szép!

SemperAugustus(szerző)2012. szeptember 5. 17:59

köszi, Zsuzsa.

10082012. szeptember 5. 17:09

Nem semmi, nem sok remény csillan meg
versedben, de jól megírtad.

Gratulálok!
Zsuzsa

SemperAugustus(szerző)2012. szeptember 5. 14:24

köszi.

gota2012. szeptember 5. 14:22


Amúgy igazad vagyon. Én kérek elnézést... valóban jó, és szép így, ahogy van.
Ölelés,és gratula

SemperAugustus(szerző)2012. szeptember 5. 13:51

köszönöm, Gota. Így is szép, de ez nem az én versem lenne, én ilyen gagyinak szeretném, ahogy most van, más a jelentése, olvasása, csengése, minden. Viszont van valami fórum topik, ahova be lehetne tenni közös versként az általad javítottat, abban benne lennék.

gota2012. szeptember 5. 13:43

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

SemperAugustus(szerző)2012. szeptember 5. 06:11

köszönöm Voodoo. :)

SemperAugustus(szerző)2012. szeptember 5. 06:11

köszönöm, Irén.

voodoo2012. szeptember 4. 22:56

Attila! Nagyon tetszik a versed ritmusa, mint a visszafojtott lélegzetvétel... már-már zihálva küzdesz és az utolsó sorokban végre friss oxigénhez jut az agy... végül kiszabadulsz a nyomasztó sötétségből, emlékeid labirintusából... Remek írás, gratulálok!

irenfi2012. szeptember 4. 22:40

Kedves Attila!
'' a szembe nezes kegyetlen''
Erdekes hangulata van a versednek. :)
Udvozlettel Iren


SemperAugustus(szerző)2012. szeptember 2. 09:40

köszönöm, Mária.

marakod2012. szeptember 2. 09:39

A reménytelenség és önmegvetés pokla. Lejár egyszer a lemez? Le tud számolni az emlékekkel? Eltűnhetnek a falak? Vajon képes az ember megbocsátani magának? Megannyi megválaszolatlan kérdés egy kegyetlenül jó versben.

SemperAugustus(szerző)2012. szeptember 2. 08:11

köszi :)

baramara2012. szeptember 1. 22:21

Gratulálok! Nagyon jó! :)

SemperAugustus(szerző)2012. szeptember 1. 16:42

igen, ez egyfajta lelkiismeret-furdalás, de mégis más, mert ebből csak úgy lehet szabadulni, hogy lassan elfogadjuk a hibánkat.

Köszönöm Kinga, Manyi, Emőke, Timi, Miklós, Steel, Maria, Sanyi, Andi, Gyuri, Zoli, Turpi, Gabi. Köszönöm, hogy olvastátok és a kedves szavakat.

Kicsikinga2012. szeptember 1. 16:24

Nem tudom miért, a lelkiismeretfurdalás jutott eszembe.
Lehet, hogy nagyon tévedek, de Te ezt mondtad nekem ebben a nagyon jó versben!

adamne2012. szeptember 1. 15:22

Gratulálok versedhez.

emonye2012. szeptember 1. 14:56

Gratulálok versedhez!

Loveday2012. szeptember 1. 12:58

Gratulàlok!
Remek vers!!!
Timi(11)

M.Laurens2012. szeptember 1. 11:53

''Remete lakik kivájt barlangban,
rongyos csuhája szakadtan
lifeg.''
Remek indítás és magával ragadó költemény. Gratulálok !

Steel2012. szeptember 1. 10:00

''
Döbbent egy lét,
mi vár ma még rá,
lelke megmarad fedetlen.

Halál, az nincs,
azon túl van már rég
szegény.

S ismétlődik e végtelen lemez
ötezer évig is
a létezés e kietlen szegletén.''

Mint egy hideg, jeges alkonyba, ahol nincs más csak pusztaság, se színek, se egy emberi hang, mozdulat...úgy beleborzongtam ezekbe a sorokba.

Dellamama2012. szeptember 1. 09:54

Filozófikus, mély gondolatokat írtál és nagyon jól!
Szeretettel gratulálok: Maria

szalokisanyi12012. szeptember 1. 09:28

Hmm... Komoly gondolatok. Megválaszolatlan kérdések. Gratulálok!
Üdvözletem küldöm. Tisztelettel: Sanyi

TiszaAndi2012. szeptember 1. 09:09

Kedves Attila, nagyon érzékletesen ábrázoltad ezt a lelki állapotot.
Gratulálok! Andi

gypodor2012. szeptember 1. 09:03

Érdekes és értékes verseidet szívesen olvasom. Gyuri

Zoltanus2012. szeptember 1. 08:52

Nagyon megérintett a versed, különösen az utolsó versszak az, amitől kirázott a hideg, gratulálok!

dvihallyne452012. szeptember 1. 08:33

Kedves Attila!
Szeretettel gratulálok,ehhez a nagyon komoly gondolatokkal foglalkozó versedhez!Sarolta



Törölt tag2012. szeptember 1. 08:25

Törölt hozzászólás.

Gabibandi12012. szeptember 1. 08:13

Sajnos '' a létezés e kietlen szegletén'' is örök a körforgás.

Versed szíven talált, fájdalmas....

Gratulálok:Gabi

SemperAugustus(szerző)2012. szeptember 1. 07:40

köszi.

Andicsek2012. szeptember 1. 05:04

Gratulálok!!

SemperAugustus(szerző)2012. augusztus 31. 23:38

köszönöm.

Lanor2012. augusztus 31. 23:21

Elsőként szeretnék gratulálni! Nagyon tetszik a versed! Érdekes gondolatokat mutatsz nekünk! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom