Átölelt kép
Igaz, a gyengét eldobják,
s emelkedve járja a tévutat,
de körbe-körbe, farkába
harap a kígyó mérgesen és újra,
míg a fák nem vetkőznek,
s pucéran nem rázzák
vénhedt koronájukat.
Virágot ölelő kezek
tűnnek el sebesen a világban,
s egyre ritkábban érezni
édes verejtékük kéklő csendjeit,
álmos esték zivatara
pergeti az ifjúkor
sovány emlékeit.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!