Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 247 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1540 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. szeptember 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (13)

Ross Satyr

Pünkösdi királyság

Egy szerkesztőhöz elvittem egy versem.
Épp ránézett csak, máris visszalökte,
és kérdésemre hozzátette nyersen:
"Nincs többé szükség ilyen szörnyszülöttre!
A mondatokat nagybetűvel kezded,
terheled őket számos írásjellel,
ritmus van bennük, rím és ütemmetszet -
hol élsz, barátom? Fogd a versed, tedd el!

A rímes vers a múlt torz csökevénye,
a hangja ósdi, szava szájbarágós.
A posztmodernnel próbálkozz meg végre,
az visz közel a halhatatlansághoz!"
Igaza volna? Gondoljuk meg együtt;
vagy tán megfér a kettő egymás mellett?
A verslapokat hogyha böngészgetjük,
úgy fest, az enyém sehová se kellhet.

A rímes verset díszes templomokban
mondják, s kíséri méltó, lassú ének -
a posztmodern a romkocsmákba robban,
vagy kelléke a fekete misének.
A rímes verset már a kiscsoportban
kívülről fújják három elmondásra -
a posztmodernt meg vizsgálgatják: hol van
értelme, célja, s mért nincs állítmánya.

A rímes versből harmónia árad,
hömpölygő zenék megélt méltósága,
ha használjuk a gazdag tudástárat,
melyet sok száz év gyűjtött a kosárba.
Nem hajíthatom őket a szemétre,
csak hogy egy verset leközölve lássak!
A posztmodern meg vigadjon, szegényke,
e nap övé még, - ám eljön a másnap!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ross(szerző)2013. augusztus 23. 18:18

Zoltán: Az egyetértésem kifejezéseként legszívesebben az egész hozzászólásodat ide idézném, az alábbi része azonban mindenképpen megérdemli, hogy még egyszer ''elhangozzék'':

''... az átlag és átlag alatti képességűek a posztmodern felmagasztalásával próbálnak a tehetséggel egy szintre jutni.
az idióta tehetségtelen sznobok pedig bakot tartanak alájuk.''

Tökéletes látlelet, gratulálok!

tzoldav2013. augusztus 23. 13:56

tamással egyet kell értenem
a posztmodern, a tehetségtelen írni vágyóknak való önkifejezés legegyszerűbb módja és mivel a tehetséges emberek kevesen vannak, az átlag és átlag alatti képességűek a posztmodern felmagasztalásával próbálnak a tehetséggel egy szintre jutni.
az idióta tehetségtelen sznobok pedig bakot tartanak alájuk

Ross(szerző)2012. szeptember 26. 09:53

Tamás: Mielőtt összeroppannék a rám olvasott bűnlajstrom testet-lelket terhelő súlya alatt, tartozom egy vallomással: a számonkérés - összességében és részleteiben is - jogos. Ez már az a stádium, amikor csak egyet tehetek: betérek egy e célra szolgáló intézménybe és ott megkeresek egy gyóntatófülkét, hiszen világi feloldozásra ugyanis aligha számíthatok.

Bánom a bűnöm, gyónom a papnak,
térdem a padkán;
tévelyedésem súlya a keblem
döngeti-nyomja.
Tíz Miatyánkot, s egy epigrammot
ró ki a pap rám –
s egymiliószor több a vezeklés:
egy epitonna!

Köszönöm, hogy ráébresztettél a valóságra és hasznos tanácsot is adtál a kiút megtalálására.

tamaskonrad2012. szeptember 26. 09:37

Sorolom a vers hibáit:
- Érthető gondolatot közvetít az olvasó számára.
- Remek lüktető ritmusa van.
- Összecsengő rímei minden versszakban kifogástalanok
- A vers felosztása és a kitűnő központozás megtámogatja a tartalmat.
Ejnye Ross, hát ez tényleg egy elavult ósdi vers. (akár csak az én próbálkozásaim)
Mert hát az igazi posztmodern? Hiszen arról már gyermek dal ismert sora is szólt, nevezetesen: ''se füle se farka'' ugye ismerős.
Szerintem aki ilyen verseket tud írni, mint te, nem beszélve a remek dalszövegekről, az hagyja a fenében a posztmodernt. Esélytelen vagy abban a táborban.
Tisztelettel,
Tamás (Kortalantárs)

Ross(szerző)2012. szeptember 17. 07:03

Toma: Örülök, hogy összefutunk itt az ''anyahajón''. Az információ-forrásodnak igaza lehet, valóban hatalmas a védsereg létszáma. Jóval nagyobb, mint azt a támadások tűzereje indokolná. Én sem igazán harcolok, bolond volnék ''szél ellen''; inkább, ahol tehetem, megpróbálom nevetségessé tenni a szövegeket; ha lehet, nem az alkotókat. Néha valóban bejön a népi bölcsesség: egy bolond százat csinál. És azt hiszem, ebben nem csupán a művészi hírnév vonzása, a kötetek játszanak szerepet, hanem a kassák is (hoppá, az utolsó szót elírtam... most már így marad).

Toma2012. szeptember 17. 00:04

Ross, így van. Most olvastam végig vagy 20 versszerűen tördelt prózát az oldalon. Azt hallottam a minap valakitől: a posztmodern olyan mérhetetlen kritikus és esztéta sereget állított be ennek az eszmének a védelmében, hogy igen nehéz ellene harcolni.
De azért te is változatlanul teszed, és ez jó.

Ross(szerző)2012. szeptember 15. 18:29

Joe: Köszönöm a terjedelmes, részletes, és szokásosan informatív észrevételeidet. Minden bizonnyal igaz, hogy a görögöknél jóval korábban születtek olyan művek, amelyek magukon viselték a versszerűségnek minden ma is jellemző vonását, vagy azok nagy részét - csak éppen nem jegyezték le őket, aminek sok oka lehetett.

Még egyszer rögzíteném: semmi kifogásom a magukat posztmodernnek (no meg előszeretettel ''kortársnak'') nevező alkotókkal szemben. Még a műveikkel szemben sincs sok kifogásom: legyenek írásjel nélküliek, legyenek kapitális kezdőbetű nélküliek, sőt legyenek akár érthetetlenek is (számomra). Amit kifogásolok - és aminek ellenkezőjéről kétlem, hogy meggyőzhető lennék -, az egyetlen dolog: vajon miből gondolják ők, hogy a ritmus, rím és/vagy időmérték nélkül kreált alkotásaik versek? Nem, hölgyeim és uraim, azok a számomra színtiszta prózai szövegek, legyenek akárhogy tördelve.

fabijoe2012. szeptember 15. 17:22

Sok mindennel egyetértek, bár ha azt mondanám, hogy ismereteim hézagosak a magyar posztmodern költészet területén, akkor meglehetősen szépíteném az igazságot.

Egy hozzászólást olvasva vetődött föl bennem, hogy én alighanem nem az ókori Görög vidéket kell tekintsem a költészet bölcsőjének. Ringott az már korábban is a két folyó völgyében erről az akkád ékírásos táblákon föllelt nagyeposzok tanuskodnak: ahol olyan kiforrott művek születnek, mint a Gilgames-eposz és a hozzá tartozó töredékek, ott nyilván más költemények is születtek.

A dolog másik oldala: úgy gondolom, hogy a kizárólag divat mián elkövetett ''szabálytalanság'' értelmetlen. De amikor valaki ésszel, értelemmel csinál valamit, az nem biztos, hogy mindig értelmetlen. Amikor (talán Picasso?) egy száraz kenyérszeletet szögeztek százas szöggel egy deszkára, és kiállították, volt célja, kb ennyi: Nesze neked, itt a művészeted!
Sértés. Agresszió stb. Legközelebb nem lenne, hiszen egy gesztus egyszeri, és lényegileg ismételhetetlen.
Ha valaki (és voltak az avantgard költők között is) értelmetlen szóhalmazból álló verset ír, akkor is gesztus, ha nem látom a célját. Van, aki nem látja a szimbolista versek egyikének-másikának célját sem. De ha ezt tucat számra teszik ''költők'', azok olyanok, mint a ''festő'', aki Vasarelyt másol: iparos, a terméke nem művészet, hanem fogyasztási cikk, aminek addig van értelme, amíg van rá vevő. (De írhattam volna Vasarely helyett Szász Endrét, Vagy Michaelangelot is).
Én nem vagyok mereven elutasító a központozás hiányával szemben például, csak azzal szemben, ha nincs oka a konvenciók elhagyásának. De az nem ok, amit csak a költő tud, és senki más: ha nincs olvasó, aki értené, hogy mit is szolgál egy adott formai stílusjegy, akkor nagy valószínűséggel nincs is értéke a műnek, hiszen olyan, mintha meg sem született volna, ha senkire sem hat. Persze ''nem ér'' az olyan hallgató/olvasó, ''aki úgy tesz, mintha'', mert ez a trendi!

Ross(szerző)2012. szeptember 15. 16:53

Zsuzsa (1008): Köszönöm, örülök, hogy szerinted sikerül tartanom a szintet, hiszen tudom, hogy tudsz szigorú kritikus is lenni. Spontán módon egy mini-ciklussá szerveződött ez a három utóbbi megjelenésem - most más témák jönnek.

10082012. szeptember 15. 15:22

Most sem csalódtam benned Ross,
és azt hiszem igazat kell adnom neked :)

Nekem bejön, amit írsz
Gratulálok!
Zsuzsa

Ross(szerző)2012. szeptember 14. 11:36

Hajnal: Az alapelvekben való egyetértéshez a ''ki lehet ő'' rejtélye járul; ez jó párosítás, és részemről rejtélyként maradva is vonzó. Ami érdekes az alábbi reagálásodból számomra, az egy bizonyos szimmetria: én ugyanis inkább a vers felől, annak eszközeit itt-ott használgatva szeretnék eljutni a prózaíráshoz. Úgy gondolom ugyanis, hogy míg a versben a ritmus csak egyike a zenei eszközöknek, és sok más eszközzel osztja meg a szöveg élvezhetővé tételét, addig a prózában, ahol a vers többi eszköze nem vagy csak kevéssé van jelen, szükségszerűen nagyobb szerep jut a ritmusnak, ha nem is a versritmus korlátozottabb értelmében. És örülök, hogy ezeket a gondolatokat alkalmam van megosztani, persze szigorúan ''négyszemközt''. :)

Törölt tag2012. szeptember 14. 10:40

Törölt hozzászólás.

Ross(szerző)2012. szeptember 14. 08:07

Hajnal: Köszönöm a látogatást. Megtisztelő, ha valaki nagyon röviddel a regisztrálása után eljön hozzám és részletesen kifejti az olvasottak révén felmerülő - persze amúgy is meglevő - gondolatait. Előre elnézést kérek, mert alighanem a reagálásom is terjedelmes lesz.

Hadd idézzek egy számomra fontos megállapítást a hozzászólásból, amelyet azért emelek ki, mert első olvasatra mintha ellentmondana az álláspontomnak, tehát: ''... a posztmodern nagyon széles skálát nyújtott a költészetnek...'' Egyetértek. Nálam ugyanis, ahogy több helyen is kifejtettem, a ''költő'' és ''versíró'' között nem minőségi, hanem besorolásbeli, tehát hierarchikus különbség van, az előbbit szélesebb fogalomnak tartom. Az én értelmezésem szerint mindenki ''költő'', aki - hogy csak a szépirodalomban maradjunk - nem pusztán dokumentál valamit, hanem a saját gondolataiból, érzéseiből hozzátesz, elvesz, átalakít, más szóval hozzákölt, átkölt.

Ha ez így van, akkor a prózaíróra is kiterjeszthető a szó. (Csak érdekességképpen: számos idegen nyelven létezik a ''poéta'' szó, sok származékával, amely egyértelműen olyan költőt jelöl, aki verseket ír.) Mármost a posztmodern költészet termékeinek túlnyomó többsége a tartalmát tekintve prózai írás, hiába próbálják grafikailag (a sorok tördelésével) a verset utánozni és hiába tűnnek el belőlük az írásjelek és nagybetűk. Az állításom próbája egyszerű: olvassunk el egy ilyen művet hangosan és figyeljük meg, létrejön-e a versélmény.

A személyes bemutatkozó sorokat elolvasván azt kell mondjam, nem lep meg a ritmus fontosságát hangsúlyozó álláspont: akit a zene is ''megfertőzött'', aligha gondolhat mást a versről. Tudom magamról.

Törölt tag2012. szeptember 14. 01:59

Törölt hozzászólás.

Molnar-Jolan2012. szeptember 13. 09:06

Általában kedvében járok! :-)))

Ross(szerző)2012. szeptember 12. 13:27

Jolán: Rím urat kétféle módon lehet lerázni, hölgyek állítják: vagy a kedvére kell tenni, vagy a kedvében kell járni. :)

Molnar-Jolan2012. szeptember 12. 12:41

:-))) Rím úr engem is folyton nyaggat!

meszeletra2012. szeptember 11. 21:58

Igen, Miklós: akár ez is lehet egy nagyon is valós verziója a káosznak, de már az irányítottnak (ismerünk ilyet az élet minden területén), tehát nem is annyira fiktív, vízió-szerű az agyszülemény, hiszen az élet valósága - amint tudjuk - a legtöbb esetben előrébb jár, mint a legélesebb eszű sci-fi író képzelete. Más szóval: a tudományos-fantasztikum már nem igényel különösebb képzelőerőt - elég nyitott érzékszervekkel járni-kelni, mert ugye a téma az utcán hever. És lassan már le sem kell érte hajolni, mert nyakig ér nekünk. Csak aztán belé ne fulladjunk.

Ross(szerző)2012. szeptember 11. 21:25

Levente: Bizonyára nem véletlenül hoztál zenei analógiát, hiszen nem tegnap ''találkoztunk'', tudsz rólam egyet-mást. Szemléletes is a példád. Egy kicsit tovább gondoltam az esetet és ez jött ki:

Gyülekeznek a hangverseny látogatói, beszállingóznak a zenészek is, lassan egymás után (fordított Búcsúszimfónia). Az első, a klarinétos, csak úgy bemelegítésképpen eljátssza a ''Rhapsody in Blue'' kezdő futamát. A többiek sorra beszállnak, hiszen végül is mindegy, mivel áll rá a kezük, ajkuk, tüdejük stb. a hangszerükre.

El is játsszák a darabot úgy a feléig, amikor kialszanak a fények, bejön a karmester, fejgép, meghajol a közönség felé, majd felveszi az ''üzemi pozíciót'', felemeli a kezét, beint ... és valami éktelen macskazene hallható ötven percen át, három tételben... A végén meghajlás - és persze vastaps. Fikció? Ma még talán ...

meszeletra2012. szeptember 11. 20:43

Magam is derűlátó és bizakodó vagyok e tekintetben, Miklós; hiszem azt, hogy előbb-utóbb az ember - merthogy a költő is ember - mégiscsak visszatalál önmagához, az igazi emberi hangjához, amely utat képes verni embertől emberig, lélektől lélekig, megundorodván saját mostani irányvesztésétől, mert a posztmodern művészet kicsit hasonlít arra, mint amikor egy zenekar elkezd hangolni: ki-ki a saját hangszerét bűvöli, és bár mindenik hangszer ad ki hangot, mégis rendetlenség, káosz uralkodik közöttük, mert nem egy egységes szabályszerűség mentén szólalnak meg, hanem egymástól függetlenül, szabadon. Ám abban a pillanatban, amikor a karmester beint, mintegy varázsütésre, azonnal renddé formálódik, áll össze a káosz, és értelmet nyer az egység, a közös cél fogalma. Müller Péter ezt nagyon érzékletesen úgy nevezi, hogy ilyenkor hirtelen egymásba szeretnek a hangszerek. És abban a pillanatban az addigi nyikorgásból, kornyikálásból, nyüszítésből megszületik a Zene.
Merthogy sem zene, sem vers nem születhetik szeretet nélkül! Abból pedig, hogy napjainkban milyen művek születnek minden lehetséges művészeti ágban, nem nehéz következtetni a kozmikus gravitációs erőnek, a szeretetnek a mértékére. De mi legalább derűlátóak vagyunk...

Ross(szerző)2012. szeptember 11. 13:28

Levente: Először is méltányolom, hogy volt türelmed kivárni a szükséges időt, mielőtt kifejtetted volna a véleményedet - amely amúgy felér egy szakmai mini-kisesszével, és nem csak a terjedelme miatt. A tartalmából gyakorlatilag a teljes egyetértést vélem kihallani nemcsak a saját, de a hozzászólók álláspontjával is, és ezt az egyetértést önhatalmúlag kiterjesztem az e témában itt közreadott két megelőző irományomra is. Csatlakozom az Orsolya kommentjét kísérő vastapsolókhoz.

Egy adalék: Valóban, Arany János többnyire nem úgy írt, mint Balassi, azonban - és itt a nagy különbség - az ismeretei és a tisztelete alapján képes volt vagy lett volna akár úgy is írni. Vagy ott vannak József Attilának egy bizonyos rövid korszakában írt gyakorlatilag szabad versei; kitért arra az elágazásra, aztán gyorsan visszatért a saját igazi hangjához. De hogy a mai kort vegyük: vannak például Tandorinak is átkozottul ''posztmodern'' versei, de tudhatjuk róla, hogy fölényes biztonsággal kezeli a konzervatív versformákat is, nincs szüksége arra, hogy a minden szabályt nélkülöző szövegek papírra okádását a tudáshiányának leplezésére használja.

Igen, ha ezek a zsenik önmaguknak, egymás elbűvölése céljából írogatnák a nagy semmit, nem volna túl nagy baj; sajnos azonban ezzel fertőzik a még megmaradt kevés számú verskedvelőt, meg persze azokat, akik alkotóként is helyet próbálnak szorítani maguknak a Magas Irodalomban. Mindennel együtt azonban, ahogy a végkicsengésből kiolvasható, én derűlátó vagyok.

meszeletra2012. szeptember 11. 11:53

Miklós, a posztmodern költészetet (?) - nézetem szerint indokolt a kérdőjel - pellengérre állító versedet volt szerencsém mindjárt a publikálását követően olvasni, akkor, amikor még csak egy-egy hozzászólás tarkította azt. Magam is késztetést éreztem eme ''tarkításra'', de akkor még lakat alatt tartottam a klaviatúrámat, kétféle megfontolásból is.
Egyrészt azért, mert semmiképpen sem szerettem volna senkit befolyásolni a véleményemmel; másrészt pedig kíváncsi voltam, lesznek-e - és ha igen, milyen arányban -, akik felsorakoznak a véleményed mögé. Most, hogy visszajöttem, örömmel konstatálom, hogy az aránnyal nincs semmi gond, hiszen csupa véleményazonos hozzászólást látok - külön kiemelendő az Orsolyáé, amelyet vastapssal illik jutalmazni -; az persze más kérdés, hogy a ''másként gondolkodók'' udvariassági meg-nem-látogatás ürügyén távolmaradtak ezúttal.
Nos, a posztmodern zászlóvivői gyakran úgy érvelnek, hogy a költő a saját korából kell ''táplálkozzon'', mondván, hogy teszem azt Arany János sem úgy írt, mint Balassi, és József Attila sem úgy, mint Arany, tehát mi sem ''szabad'' úgy írjunk, mint az előttünk járó költőnemzedék, különben a nevetségesség, fellengzősség és anakronizmus sújtó átkát vonjuk magunkra. Természetesen elismerem, hogy ízlések terén vitának helye nincs, legalábbis értelmetlen, mindazonáltal ezt sem tudom másnak tekinteni, mint ízlésbéli ügynek, kordivatnak. Ám azt sehogyan sem tudom elfogadni, hogy a mai kor divatdiktátorai írják elő, hogy az is, aki nem érzi jól magát a divatos viseletben, a kényelmes öltözékét erre cserélje. Mert talán minden vita fölött álló az, hogy a jó verset nem kell keresni, hanem az találja meg az olvasóját. Továbbá a jó versnek mindig a lélek a céltáblája. Márpedig a posztmodern, a ''szegényke'' sajnos gyakran szorul ''keresésre'', no és gyakran el is véti a célt. Persze nem lehet elítélni azokat, akiket megtalál, ezért ők a magukénak érzik, de úgy gondolom, hogy a többséget olyanok alkotják, akik csak azért sietnek a vers ''keresésére'', mert el kívánják hárítani maguktól a ''konzervatív'', ''modern művészetet nem értő'' stb. jelzőket. Ehelyett ők a divathullámnak behódolva keresik, azaz dehogy keresik, hiszen már ''megtalálták'' és természetesen ''értik'' a posztmodern verset. Annak pedig már persze semmi jelentősége, hogy olyan banális fogalmak, mint amilyen a központozás is, valahogyan kimaradtak az életükből. És ne is merje senki számonkérni rajtuk, mert... mert mentelmi joguk van: felmentette őket a posztmodern. Miklós, én örülök, hogy toll- és/vagy billentyűvégre tűzted e verset, és az, hogy Te tetted, talán külön jelentőséggel is bír.

Ross(szerző)2012. szeptember 10. 21:15

Orsolya: A tegezés rendben - családon belül úgy szokás.

Ross(szerző)2012. szeptember 10. 21:14

Orsolya (karma): Irigylésre méltóan ifjú éveidhez képest kifejezetten bölcs és átgondolt, kialakult véleményed van a világról és azon belül arról, amit érezhetően különösen szeretsz és megóvni kívánnál: a magyar (nyelvű) versirodalomról. Tanúsíthatom: jelszóvá vált a divatkánon követőinek körében: ha nem akarsz megrekedni, olvass kortárs verseket. Mármost lehet, hogy ők vannak pillanatnyilag fölül, de nem ők a többség. Nem enyészik el, hanem megőrződik az, ami valóban értékes a múltbeli versirodalomból; legfeljebb mostanában a felszín alatt tartják.

karma2012. szeptember 10. 21:05

Igen, remélem nem bánod, hogy tegezlek, végül is megittuk a virtuális pertut..:).

karma2012. szeptember 10. 20:30

Kedves Ross(nagypapa)! Szeretem azt, hogy szókimondó vagy, a verseidből mindig valami igazság árad, olyan dolgok, amiket az emberek manapság már nem mernek kimondani, talán, mert félnek a médiától, félnek attól, hogy a hierarhia kirekeszti őket, azt pedig valószínűleg nem is bírnák elviselni. Már egyszer elmondtam, és most is elmondom, nem csak úgy lehet élni, hogy igazodunk a társadalom, a modernitás sodrához, hanem úgy is, hogy a saját elveinket vallva megtartunk egy részt pl. az irodalmi örökségből, ami szerintem helyénvaló, és értelemszerű is. József Attila írta egyik versében '' az őssejttől vagyok minden ős'', és itt bizony nem tévedett. Az lenne a normális, ha megtartanánk a kultúránkból azokat a fontos elemeket, amelyek egy vers alapját, szépséget, művésziségét adják, de nem, mi ezt megtagadjuk, és undorral nézünk rá, pedig száz év múlva valószínűleg a mai versekre is undorral fognak tekinteni.Nekem valaki azt mondta nemrégen, hogy amit írok, az elavult, nem modern, nincs mai értéke, és azt javasolta, hogy olvassak kortársakat, és próbáljak írni. Én erre azt mondtam, ha elfogadom a modern költészetet, azzal magamba fogadom azt is, amit a nyájszellem akar.A sajnálatos az volt, hogy az illető megyénk legjobb tanulója, drámaíró, novellaíró, és akkor döbbentem rá, hogy az értékekkel rendelkező emberek is megtagadják az alapokat, a szépet, szomorú volt. Ezt a világot már nem lehet megmenteni, de ahogy Hesse írta'' aki meg akar születni, annak egy világot kell széttörnie''..milyen igaza volt. Teljes elismerésem!

Ross(szerző)2012. szeptember 10. 13:20

Emőke: Hát igen, boncolgatás, egy fontos különbséggel: a páciens életben van. Még csak nem is tetszhalott, sőt: ha majd egyszer halott lesz, nekem úgy sem fog tetszeni (akár megérem, akár nem).

emonye2012. szeptember 10. 13:08

Jó boncolgatás!

Ross(szerző)2012. szeptember 10. 13:07

Radmila: Szeretettel köszönöm a gratulációdat. Igen, az utóbbi szövegekkel igyekeztem kicsit behatolni az irodalomnak egy jelenleg felszentelt és érinthetetlen területére. Azt hiszem, ezzel a témát a magam részéről ki is merítettem.

Golo2012. szeptember 10. 12:22

Az irodalommal kifejtett elmélkedésedhez szeretettel gratulálok: Radmila

Ross(szerző)2012. szeptember 10. 11:24

Anikó: Köszönöm a gratulációt. A természeti törvényekről rendelkezésre álló mai ismereteink szerint a bizonyosságot közelítő valószínűséggel felvirrad a ''másnap''. Tudod, amikor valaki azért hagy el írásjeleket egy szöveg adott részéből - de csak onnan -, mert, ahogy írod is, más-más helyre téve eltérő jelentést adna a leírtaknak, az jogos, sőt: szellemes. De nem ez a jellemző... Az írásjelek nélkül való ''alkotás'' felmentést ad a központozási szabályok ismerete alól, hogy a valóban verstani komponensekről ne is szóljak. Örülök, hogy az ízlésünkben sok közös van.

nefelejcs2012. szeptember 10. 11:15

''a posztmodernt meg vizsgálgatják: hol van
értelme, célja, s mért nincs állítmánya.''
Ez nagyon tetszik, mert így igaz.
Én szeretem az egyértelmű kinyilatkoztatást. Ha verset olvasok, élményre vágyom, nem pedig arra, hogy bogarásszam a szóhalmazból : vajon mit is akar mondani. Mert ha így hangsúlyozom ezt jelenti, ha oda került volna egy vessző, akkor meg egész mást. Persze akad közöttük is kivétel, ami elnyeri a tetszésemet, de az effajta kifejezésmóddal való közléshez külön tehetség szükséges,
ami keveseknek adatik meg, inkább csak divatból erőltetik.
Én hagyománytisztelő vagyok.
Gratulálok Ross, és bízom a másnapban!

Ross(szerző)2012. szeptember 9. 21:44

Csegő: Köszönöm szellemes, nagyon felkiáltójeles és mosolyos véleményedet.

Ross(szerző)2012. szeptember 9. 21:42

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

cseg762012. szeptember 9. 21:24

Tetszik ez az eszmefuttatás!!!
Gratulálok ritmusos és rímes versedhez!!!:)

Ross(szerző)2012. szeptember 9. 16:10

Kroki: Tetszik az analógiád. Próbálnék békítő szándékkal kompromisszumos megoldásra jutni, mondván, hogy akkor legyen hát ''gyeptégla'', de elhessegetem ezt a gondolatot. A gyeptégla a profi focipályák nélkülözhetetlen építőköve, nemtelen célra még a nevét sem illik használni. A másnap minden nappal közelebb jön (és a gratulációt köszönöm).

Kroki292012. szeptember 9. 15:52

Posztmodern (a költészetben a szerepe): egy olyan dolog, ami valójában egy tégla, de a posztmodern kertészek ráfogják, hogy gyönyörűen nyíló virág. Ezt a kívülállók nem értik, a szakmabeliek meg élesen kritizálják. Remélem, nagyon remélem, hogy eljön a másnap... (Versedhez gratulálok!)

Ross(szerző)2012. szeptember 9. 14:32

Attila (1968): Köszönöm; én csak a barátságra gondoltam, amelyet hosszú idő, sok egybehangzó álláspont és valóban kölcsönös tisztelet alapozott meg. Az említett meghatározást csak most találtam ki, de alighanem használni fogom majd.

Stapi: Köszönöm, és hát igen...

stapi2012. szeptember 9. 14:14

Igen! Gratula! :)

Törölt tag2012. szeptember 9. 09:19

Törölt hozzászólás.

Ross(szerző)2012. szeptember 9. 08:48

Attila (1968): Örülök az örömödnek, az egyetértésedről meg vagyok győződve, a rokonszenvedre (talán többre is) pedig büszke vagyok. Azért is meggyőződésem, hogy megfér mindkettő a maga helyén, mert az egyikről biztosan tudom, hogy vers. A másikról mást gondolok: a hatalmas többségük grafikailag megmódosított próza.

Törölt tag2012. szeptember 9. 08:40

Törölt hozzászólás.

Ross(szerző)2012. szeptember 9. 07:42

Miklós: Nem lep meg ugyan, hogy egyetértesz, de attól még jól esik persze. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezzel a néhány utóbbi szöveggel a témát ki is írtam (talán ki is irtottam...?) magamból.

koszeghymiklos2012. szeptember 9. 07:38

Talán nem is kellene leírnom, hogy mennyire egyetértek, hiszen úgyis tudod. De azért leírom: nagyon, nagyon egyetértek.

Ross(szerző)2012. szeptember 9. 06:40

Feri (jocker): Köszönöm, örömmel fogadom, hogy az olvasás örömet szerzett Neked. Az elterjedt tévhit szerint a versírás kínnal, vérrel, verejtékkel jár; én ilyesmit nem igazán tapasztalok, sokkal inkább szellemi élményt, megkönnyebbülést, a másokkal való megosztás jó érzését.

János (Justice): Neked is köszönöm, a szellemes verses összegezéssel együtt. Nagyon igaz, hogy a kedélyem töretlen; ha meg más bajt keres, vagy vonzza a bajt, persze, hogy ráhagyom. Büszkén maradok maradi, ha a harmónia keresése ezt jelenti.

Laci (fiddler): Örülök, hogy tetszik az eszmefuttatás. Akárhogy nézzük, a jelenlegi divatos vonulat nem több, mint száz évre tekinthet vissza. Lesz még egy további száz éve?

fiddler2012. szeptember 9. 06:27

Eljön a másnap, biztos vagyok benne. Hol lesznek akkor a mai posztmodernek? Persze, lesznek újak, de majd azok is ugyanott végzik. A megmaradásra, csak ''igazi'' versnek van esélye. És még abból is csak néhánynak.

Nagyon tetszik a versed, megint! Gratulálok!

Laci

Justice2012. szeptember 9. 00:59

Találó történet - velős summázása:
fejfájósan ébred, ki posztmodern ''fekszik'';
Kedélyed töretlen, hagyod a bajt másra...
maradiak vagyunk, harmónia tetszik.

Gratulálok.

jocker2012. szeptember 9. 00:11

BRAVÓ!
Egyszerűen nagyszerű. Nagy öröm nekem, hiogy Te ezt megírtad, köszönöm.
Csak gratulálni tudok: jocker/Kiber/Feri

Ross(szerző)2012. szeptember 8. 23:52

Orsolya: Köszönöm a tetszés szimbolikus valutáját. Örülök, hogy méltónak találtad rá.

Lanor2012. szeptember 8. 23:37

Remek ez a vers! Itt is hagyok egy szívet érte! :) Nekem nagyon teszik! Gratulálok! Orsolya

Ross(szerző)2012. szeptember 8. 23:26

Amy: Üdvözöllek, kedves ''jövevény'', érezd jól magadat. Örülök az általad írt véletlen egybeesésnek, örülök annak is, hogy tetszenek, de még ráadásul annak is, hogy ezt hírül is adod amolyan ''ingyen reklámként''. Vagyis a látogatásodat sokszorosan megköszönöm!

Törölt tag2012. szeptember 8. 23:08

Törölt hozzászólás.

Mygan2012. szeptember 8. 21:15

:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom