Adorjáni Alpár

Játszottunk

Játszottunk kedveset,
apró becézett neveket,
ajándékozást jelképeset,
tárgyakba öntött lelket.

Játszottunk szervezést,
utazásos felkeresést,
őszbe fásult lelkek
ismételt egybekelését.

Játszottunk idegenkedést,
tanácstalan szembenézést,
s még lesz ilyen nem egy
élethossz történetében.

Játszottunk szakítást,
előrébb vettünk mást,
egyévi beszélgetés
végérvényes tönkretételét.

Játszottunk lassú megbékélést,
zajos hergelődés eközben
vezetődött családra le,
emlékezőn esedezetten.

Játszottunk félelmet, féltést,
önző féltékenységbe merülést,
holott önmagunk ugyanvalóst,
űztünk zabolátlan kísértést.

Játszottunk véletleneket,
egyenlőséget egyenletesen,
merő közelséget egyszeriben,
távozást, szembemenetelt.

Játszottunk ismerősöket,
megegyezést kimerülten,
erőforrás túlmerítését,
szépséges perc szerzését.