Nincsem...
A tegnapi vihar elragadta
szép lelkivilágom...
Tovaszállt buzgó létem...
mint lepkevirágom.
Ó, anyám, megszültél...
de szánom, de bánom...
Nincs se okos fiam,
se édes, kicsi lányom...
Csak a csend ül ölemben,
mint jó feleség a bajban.
Emléked lubickol
minden bús szavamban...
Könny csorog imáimon,
nem szabadna félnem...
Nélküled, ó, minek,
minek is élnem...?
A magány szülte....
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Beke-poeta(szerző)2012. szeptember 25. 19:47
Kicsikinga....köszi:)
Kicsikinga2012. szeptember 25. 15:37
A magány nagyon tehetséges!
Jóm verseket képes súgni!
Beke-poeta(szerző)2012. szeptember 25. 12:09
Kobra...sajnos én nem így élem meg az írást....azt kell mondanom, hogy igen, a tollam az én pszichológusom...de hiányoznak a valós energiák!!!...és azt kell mondanom....a valóságban sokkal pocsékabbul érzem magam, mint amit ez a vers visszaad....:( ez van... de azért köszi a hozzászólásokat!!! :)
Törölt tag2012. szeptember 25. 11:43
Törölt hozzászólás.
Beke-poeta(szerző)2012. szeptember 25. 11:06
Köszönöm nektek Sly71,jocker...de ''könnyű'' úgy verset írni, ha gyötör az élet....szinte kifolyik a lelkedből az egész....egyszerre...és utána szinte megkönnyebbülsz... :)
Sly712012. szeptember 25. 11:04
Nagyon szép!
Gratulálok.
jocker2012. szeptember 25. 09:24
Nagyon jó, nagyon átjött...
Gratulálok: jocker/Kiber/Feri