Szerző
Vers

A verset eddig 519 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. július 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Spanyol Márk

Istenről már semmit!

Istenről már semmit!
már nem tudok hozzá felnőni,
már nem látom fényét
előttem ragyogni,
s nem is leszek
fényesebb, mint ő!
Elhajlott vággyal figyelem
minden percét imámnak,
s nem hiszem létét
fájdalmamnak és a
megkésett önvádnak.
De újra hiszem a világ
létét, s azt, hogy a Föld
és a Nap ismerik egymást.
De mi ez a végső kínhoz!
Melyben Isten csak tapsol,
és nem az Embert áldja,
csak nézi Őt, s hiszi,
hogy mindenki imádja.
Én ott voltam, mikor
a kapuk kinyíltak, mikor
a vonalak lassan elhajoltak,
s a szilárd is kezdett elfolyni...
Én ott voltam, s kerestem,
azt hiszem, Istennel nem beszéltem,
de ott a homályban
valamire, talán a végtelenre:
ráleltem.

2008.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Vargazlajos2008. július 23. 10:53

Nem kell Istenről semmit mondani, velünk van mindig, velünk a végtelenbe.

Gratulálok:

Varga Z. Lajos

rabbit2008. július 22. 10:25

Sokan éreznek hozzád hasonlóan. Ha nem érezzük közel magunkhoz, az nem Isten miatt van.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom