Szerző
Pál Zoltán

Pál Zoltán

Életkor: 28 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 349 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. október 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Pál Zoltán

Utólag

Bőrömön őrzöm bőröd melegét,
Hogy kezed simítja érdes hátamat,
Mikor egyszerre dobbant szívünk,
Hajad takarta gyönge vállamat.

Őrzöm meleg lélegzeted is,
Saját tüdőmbe zárva be,
Összetört szívem legbelül
Minden szavad titkának börtöne.

De már nem rád süt a Nap,
Ha ablakomon reggel bekúszik,
Szobámban a vastag füstön át
Illatod talán örökre elúszik.

Éjjel, ha riadtan ébredek,
Már nem csókoddal nyugtatom magam,
Hanem a Magány vékony, szürke
Ujjaival szorítja meg nyakam.

Ha szerettél volna, még most is szeretnél,
De csak csodáltad azt, aki vagyok,
Hogy tiszta szívvel nézek az égre,
S magam után bánatot nem hagyok.

Nem haragszom, nem vagy hibás,
Tán én nem értettem a képletet,
Tán egy meg egy mégiscsak kettő,
S mint olyan, külön kell megélje a végzetet...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom