Szerző

Tápi Júlia

Életkor: 23 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 287 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. október 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Tápi Júlia

Kikelet

Elmúlt a fátyolos, langyos szellővel simogató tavasz,
S egy pillanat alatt, a tél karjaiban találom magam.

Senki sem kérdezte, hová tűnt a virág, a termés, a száraz levél,
Szívemből a sok-sok értékes, könnyed, drága érzés.

Eltűntek. Eltűntek egy szálig, s az egyiket nem követi másik,
De hiába is jeges a hó, szívemen a sebek mind forrók.

Hiszen darabjaira tépték gonosz ostobák,
Kiket csak álarcban csodál s magasztal e világ.

Összetörtek, megaláztak, átvágtak és leigáztak,
Majd lefödtek és elástak, hogy a kikeletet ne lássam...

Ám elfelejtették, hogy míg emlékem él,
Testem a földben gyönyörű magként él.

Így a tavasszal a hó alól fátyolszirmú virágként kibújok,
S előbb fázva, ázva, dideregve, de életem, tovább folytatom!

Így, lám, lehet tavasz, nyár, ősz és tél,
Emlékem bármit tesznek vele, tovább él.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jocker2012. október 13. 14:55

Érdekes a mondanivalód, ha sikerült kihámoznom...
Minden esetre, ha a két soraid végén, precízen ügyeltél volna a rímekre, akkor sokkal jobb lett volna.
jocker/Kiber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom