Gyertyaszál
Az életem egy gyertyaszál,
egy elhagyott, üres szobában áll.
Ha rám tekint egy kósza szél,
elfújja, mi bennem él.
Ha a szikra lángra kap,
ragyog-ragyog, mint a nap.
S ha ragyogás övezi körül,
az a csöpp gyertya örül.
Jő a szél, majd elsuhan,
elfújja újra nyomtalan.
De ha burát raksz fölé,
megóvja mindazt, mi övé.
A kis parázs szunnyad belül.
S ha a zord vihar elül,
a láng újra lobban,
s nem szerethet soha jobban.
1999. június 3.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Anonymusss212015. február 22. 10:39
Ez valami ....gyönyörűűű! Gratulálok!
arez(szerző)2012. október 15. 20:35
Köszönöm :)
Zoltanus2012. október 15. 15:57
Nagyon szép lett, gratulálok!
beam2012. október 15. 15:34
Szép!Gratulálok!
197301142012. október 15. 15:28
Nagyon szép a versed! Örömmel olvastam: Üdvözlettel Mónika!