Szerző
Atillka Bartha

Atillka Bartha

Életkor: 26 év
Népszerűség: 58 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 907 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. október 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (11)

Atillka Bartha

Apámhoz

Nekem sosem volt apám,
ki megtaníthatta volna,
hogy hogy álljak fel,
ha ellöknek a porba.

Megtehetted volna, de
csak magadra figyeltél,
elítéltél engem,
pedig igazán nem ismertél.

Nem volt neked senki,
kit fontosnak tartottál,
a város kocsmáiban
csak az italnak hódoltál.

Mert csak akkor voltál boldog,
ha alkohol tompította agyad,
s bennem, így rólad,
csak ez az emlék marad.

Sohasem szerettél,
se engem, se senkit,
és hogy ez megváltozzon,
nem tehettünk mi semmit.

Most elmentél, de
ugyanúgy maradt minden,
eddig sem volt apám,
és még most sincsen.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jyraya94(szerző)2013. december 31. 12:06

Köszönöm :)

kistenkes2013. december 29. 20:05

Az Apámhoz 2. vers olvasása hozott ehhez a versedhez, a kettő együtt megrázó. Nekem másféle Édesapám volt, nekem is két versem van róla, de mennyivel más. Szívvel gratulálok Frici

noheb2013. december 28. 11:42

Megható és jó vers!!!
Gratulálok!!!
Mária

anci-ani2013. december 28. 11:08

Kedves Atillka!
Sajnos ilyen fájó történetek az életben gyakran megtörténnek!!!
Mélyen megérinti az olvasót megható szép versed!
Szívet hagyok szeretettel: Anci

jocker2013. június 23. 10:24

Szomorú történetedet megkönnyeztem... (Az Téged persze nem vigasztalhat, hogy nem vagy egyedül...)
Most itt nincs hely kifejteni, hogy az alkoholista miért az, de tudományosan megállapították, hogy azért
''menekül az italba(!), mert haragszik a világra''! Amióta én ezt tudom, az óta figyelem az ilyen embereket és bizony igaz. Már csak azt kellene tudni, hogy az Apukád életében mi volt... amit nem tudott megoldani, ami nem felelt meg neki, ami megoldhatatlan volt neki, stb. (Az előző versedben éppen írtad, hogy ''milyen az ember''!!! Az rám is vonatkozik, rád is és az Apukádra is.
Nem mondom, hogy ne haragudj, azt se, hogy bocsáss meg neki, de azt javasolom, hogy talán (ismerve őt!) próbáld, vagy próbáljátok megkeresni az okot, ha megkereshető, mert az valamelyest megnyugvást adna neked, nektek...
De ezzel együtt is most már örök emléket adtál annak aki az Apukád volt! Tudod kérlek, az is egy nagy igazság, hogy ''ezt rótta rád a sors''!
Amit közölni akartál velem, mit olvasóval, az nagyon átjött, nyomasztóan, tökéletesen, döbbenetesen.
Egy szó mint száz, rendkívüli, rendhagyó versedet jó volt olvasni és kalapemeléssel, főhajtással: vivát, vivát, vivát!
jocker/Kíber/Feri

jyraya94(szerző)2012. november 7. 14:44

Köszönöm :)

SziSza2012. november 4. 09:31

és az a szörnyű, hogy az ilyen emberek soha nem jönnek rá, hogy mit is tettek. :'( sajnálom, fel a fejjel, csak ezt mondom mert tudom milyen. :(
gratulálok a vershez. :)
üdv: Patricia :)

jyraya94(szerző)2012. október 25. 15:55

köszönöm :)

szell2012. október 23. 18:46

Együtt érzően olvastam versedet, kicsit ismerős az eset...
De te erős vagy, s állsz mint a cövek! mert téged a kitartásod vezet! Kívánok erőt, egészséget és kitartást a jövőhöz!
baráti üdvözlettel Mery Goo

jyraya94(szerző)2012. október 21. 23:19

sajnalom :( de azert koszonom :)

Twilight2012. október 21. 16:58

''Nekem sosem volt apám,
ki megtaníthatta volna,
hogy hogy álljak fel,
ha ellöknek a porba.''

''eddig sem volt apám,
és még most sincsen.''

És attól tartok, hogy ezután sem lesz nekem sem....

Megtaláltál verseddel, mivel ismerős a szitu a lényegét tekintve és jól megírtad, gratulálok!

Szeretettel üdv.:
Györgyi

jyraya94(szerző)2012. október 21. 15:39

Igaz :) Én biztos nem így fogom csinálni :)

amalina2012. október 21. 09:09

Együttérzésem. A lényeg: Te csináld másképp. Van aki követi apja példáját a rosszba is, valaki pedig tanul belőle, s más lesz. Ezt adhatja Neked ő. Megmutatta, hogyan ne. Csekély vigasz, tudom. De felnőttél. Most már rajtad áll. S van Neked egy égi Atyád is, ha hinni mersz Benne...
Szeretettel: éva

jyraya94(szerző)2012. október 20. 13:33

sajnálom hogy sok embernek ismerős az, amiről a vers szól :(
de azért köszönöm a dicséreteket :)

Mamamaci402012. október 20. 12:47

ismerős gondolatok, az enyém nem iszik...de a hiány a lelkemben feszül, az a két mondatnyi beszélgetés az nulla! Komoly, elgondolkodtató, lélekérintő a versed!

kterezia2012. október 19. 19:04

Együttérzésem.
Ismerős amiről írsz... :(

Arnold2012. október 19. 17:22

Halkan itthagyok egy szívet....

Törölt tag2012. október 19. 11:54

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom