Halottak napja
Novemberi ősz, a halottak napja
Ruhátlan fákat a szél simogatja
Bágyadt napfény szunnyad színes avaron
Levélszőnyeg terül el az utakon
Temetőben gyertyák égnek és mécsesek
Sírok között bánatos arcok, emberek
Felszakadt a múlt, a régi emlékek
Könnyeznek a fejfák és a keresztek
Szívekben a fájdalom szomorú
Olyan, mint moha fedte koszorú
Mert nincsenek már arcok és hangok
Csak sírkövekbe vésett mondatok
Lelkeket megható, halk imádkozás
Elhunyt szeretteinknek ez megnyugvás
Mert együtt vagyunk ezen a szent napon
Krizantémillat terjed a sírokon
Akiket szerettünk annak az emléke soha nem kopik el, mert a lelked érzi, hohy még nincs vége
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
asztalos-sly2019. június 21. 22:36
Engem a halottak napja mindig távol tartott.
Pont úgy mint az emlékezés.
De ettől függetlenül a versed 5 *
Szívvel olvastam
❤️
Flagranti
Csabci2014. január 1. 11:11
Szépen kedves vers!!!
kterezia2012. október 22. 16:02
Nem csak azon az egy napon! Imában és lélekben bármikor.
jocker2012. október 21. 18:18
Nagyon szép, én is láttam...
Gratulálok: jocker/Kiber/Feri
3(szerző)2012. október 21. 16:52
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad a versem. Ibolya
adamne2012. október 21. 16:42
Gratulálok szép,megható soraidhoz.Üdv.Manyi
szalokisanyi12012. október 20. 22:03
Nagyon szép. Gratulálok!
Törölt tag2012. október 20. 21:39
Törölt hozzászólás.
Andicsek2012. október 20. 20:02
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Lanor2012. október 20. 19:20
Nagyon szép megemlékezés!