Szerző

Zimmer Walter

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 282 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. november 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Zimmer Walter

Bestia

Elmémben van egy ház.
Lakótársam nincs, csak a magány.
Nem volt ez mindig így.
Volt minden, mi felvidít.
Volt boldogság és szerelem,
Mely élettel töltötte meg a szívem.
A házban van egy szoba,
Egy szörny van bezárva oda.
Ő az, ki az emlékek, érzelmek megtestesítője,
Ő az, ki az elfojtott fájdalomnak őrizője.
Haragja egyre csak gyülemlik,
Így ereje percről-percre növekszik.
Néha kiengedem tombolni,
Különben a fájdalomtól nem tudnék szabadulni.
Mikor az ajtót kinyitom,
Olyankor a bestiát törni, zúzni hagyom.
Mikor már eleget pusztított,
Visszatér, s tudatja, hogy lenyugodott.
Ha nem engedném dühöngeni,
Akkor csak hagynám magam felemészteni.
Nem tudnám a fájdalmat elengedni,
Ezért tárom ki az ajtót neki;
Hiszen hatalmas erővel bír,
És úgy tűnik ez az egyetlen gyógyír.
A hiánynak, fájdalomnak utat kell engedni,
Akármennyi időbe is fog ez kerülni.
Addig fogom a szörnyet kiengedni,
Ameddig már nincsen neki miért dühöngeni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


be.jozefina2012. november 19. 20:13

Miért is dühöng az az állat?Csillapítsd versírással és meglásd idővel talán az a szoba ujra megtelik mindennel mi újra felvidít.gratulálok a vershez

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom