Rohamra
Menetelj szüntelen előre
Hegyeken, dombokon keresztül
Ne állj meg, mert lelőnek
Ez van írva, fel nem kerülsz
Megbújsz a lövészárokban
Kémkedő ellent tiporsz porba
Nincs pihenés, csak pár óra
Emberi robot vagy, egy próba
Hiányzik az, mi természetes
Szeretteidért könnyezed ki
Eddig maradt kevés lelkeid
Lelketlen gyilkológép leszel
Hangosan zúg a harsona már
Hátad mögül szól: Kelj, szamár
Megint ismerős helyzetben
Harcolsz, életedért kélsz
Körötted hullanak az emberek
Erőt veszel, barátod még él
Ágyú dörren, rohamra fel
Lelked gyilkos lény kapja el
Célt értek végre, csakhogy
Lovak taposnak túszokat agyon
Ébredj. Ez vagy te tényleg?
Isten gyilkos arc angyala
Pokolbéli Kerberosz karma
Okádnál, hideg rázza éned
E szörnyű rémálmodból vakkant
Ébreszt az ördög: rohamra!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Shattary(szerző)2012. december 1. 15:56
Köszönöm szépen! Örülök, hogy elnyerte tetszésed!
jocker2012. november 30. 18:33
Hát ilyet azt hittem csak olyan poéta tud írni, aki volt a Don-kanyarban...
Remekmű! Pazar leírás!
Ha Te ilyenek tudsz írni, akkor megelőlegezem és felvettelek a figyelőmbe! (És Te?)
Várom a többi hasonló verseidet.
Poéta öleléssel és szeretettel csak gratulálni tudok: jocker/Kiber/Feri