Szerző
Ricskáné Kiss Annamária

Ricskáné Kiss Annamária

Életkor: 37 év
Népszerűség: 55 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1263 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. november 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (27)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Ricskáné Kiss Annamária

Ketten egyek

Lázas homlokod napokon át
csak tüzel,
ápollak, és mellőled engem
senki sem űz el,
neked élek, s borogatlak,
ne szenvedj, betegem,
Imától kifekélyesedett térded
untalanszor lekenem.

Hogyha kéred, jaj,
éjszakázom én veled,
hogy a képzeletünknek
minden éjjel így adjunk teret,
együtt szálljunk, repüljünk
a fájdalmas estéken át,
melynek végét mi nem,
csak a Jóistenünk lát.

Gyere, bújj ide, ölembe,
most karolj, szoríts,
arcodat testembe temetve
jajongj és ordíts!
Fáj a szó, fáj a lélek,
fáj a mulandóság nekünk,
De ne hidd, feladva téged,
már holnap temetünk.

Nem adjuk fel, nem adjuk fel,
nem adunk oda még!
Tested kihűlt, hideg ráz át.
Ne! Ez nem lehet a vég.
Ébredj fel, hogy tovább álmodjuk
a közös világunk!
Titkos jelek, amiket küldünk
és amiket csak mi látunk.

Nem adhattad fel! Nem mehettél el,
itt hagyva engem,
kiszolgáltatva e világnak,
hol egészek mi voltunk ketten.
Ketten alkottunk egyet,
S most félbevágtak,
Lehet, nem hiszed, de mindez
szívből igencsak fájhat.

Ha mégis vége van,
vigyél magaddal engem,
nekem nincs más létem itten,
és mindaz, amit emberi létről,
Istenről valaha hittem,
megdőlni látszik, és utálom,
hogy téged ily módon
elvesz tőlem, hamar,
kapzsin mindeneddel
csak magának akar.

Miért nem hagyta meg nekem
és fiúnak apját?
Ki az, ki így nevelhet?
Ha kérdezi apját,
más rá nem felelhet.
Te kellesz neki, te vagy az egy,
az apa, a szerető,
a barát, a jóság,
veled teljes volt a család,
s most eltűnt minden boldogság.

Miért nem hagyta meg nekem
Atyám Őt, a férfit!
Férjet, aki szerethet,
aki kérdezne engem, még szeretsz?
Hát rávágnám százszor is: szeretlek.
Te kellesz nekem, te vagy az egy,
az igazi, a földi józanság,
veled egy a család,
s most eltűnt veled minden boldogság.

Órák hosszat nem felel senki,
egyedül vagyok. Néma szavak.
Minden másodperc fáj belém,
s feszengek, nyomasztó,
csendes falak.
Lassan eljut tudatomig az,
mit nem akarok tudni vélni,
de tény,
eltűntél örökre, édes felem,
társam, te mindenem,
te csodás lény.

Tested erőtlen
lágy vonulatai borulnak rám,
s markollak még.
Mondd, jó így neked, mereven?
Mondd, jó, hogy elszenderedtél?
Hogy sötétben vagy?
Hogy minket nemléted, távozásod
ily szívfájdalomban hagy?

Gondolattól üresen lebegünk,
kiszipolyozva.
Ketten összeborulva formálunk
amorf alakot,
melynek elejét, végét a gondviselés faragott.
Mozdulatlan, csendben,
mint szobrok, némán.
Nincs mit érzékelni, nincs már lüktető erő
se szívben, se testben, se vénán.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rianna(szerző)2014. július 21. 18:20

Kedves Roland!

Köszönöm a gratulációt.

roland.v2014. július 21. 12:29

Meghatóan szép, gratulálok!

Roland

maxika2013. november 30. 21:07

Megdöbbentett nagyon szép versed!
Albert

1234...2013. szeptember 1. 00:33

Az igazság az hogy nagyon nagy gombóc kerekedett a torkomban a versedet olvasva. Nagyon sajnálom, hogy ez történt veled. Kérlek fogadd együttérzésemet. Legyen erős a szíved!

kistenkes2013. július 4. 04:23

Csodála tos versedhez szívből gratulálok Frici

quietist2013. február 28. 16:03

Hát igen, valójában testidegen a halál az emberi fajtól :)

Gratulálok szép soraidhoz

gyongyver672013. január 28. 10:50

Szomorú fájdalmas sorok!

rianna(szerző)2012. november 23. 11:31

Kedves Tamás!Köszönöm a figyelmed és a megtisztelő véleményed!
Annamária

tamaskonrad2012. november 21. 09:25

Általában megpróbálok kívül maradni a vers által közvetített érzelmeken. Ezúttal nem ment, hatása alá kerültem és megrendítően hatott rám. Olyan hatásoson építetted fel a folyamatot a sorokban, hogy magával ragadott az egész fájdalmas hangulat. Nagyon őszinte, nagyon tiszta remek vers.
Elismerésem a versedért!

Doki662012. november 21. 08:14

GRATULA.......TETSZIK.......

B.Sanyi2012. november 18. 06:14

Megrázó versed, gratulálok!

B Sanyi

Törölt tag2012. november 17. 20:09

Törölt hozzászólás.

rianna(szerző)2012. november 17. 19:53

Kedves Ági!Köszönöm a szívet és a hozzászólást!

kreativ552012. november 17. 19:39

Annamária!
A szívemet megrázták versed csodás sorai. A fájdalom mellett
szépséges szíved is láttam.Szívvel köszönöm, Ági.

rianna(szerző)2012. november 17. 18:39

Kedves Rezső!Örülök, hogy tetszett a versem,gyere látogatóba máskor is!
Annamária

meszaroslajos602012. november 17. 14:40

Gratulálok fájdalmas megrendítő sorok szeretettel olvastalak.

rianna(szerző)2012. november 17. 14:13

Kedves Reskete!Örülök, hogy tetszett, gyere máskor is hozzám.
Annamária

Reskete2012. november 17. 13:04

Olvasom soraid..Előttem annyi mindent leírtak a kedves írótársak..Ebben a versben minden benne van a szeretetről..Kit mennyire lehet szeretni..Te nagyon tudsz..Gratulálok megrázó és tanító versedhez!! Köszönöm hogy olvashattam!

Rezső

rianna(szerző)2012. november 17. 10:23

Kedves Ili!Köszönöm az elismerő sorokat.Érzéseket akartam a versemmel kiváltani, drámai hatást elérni valamint, hogy benne maradjon az érzés mélyen és hosszan az olvasóba, ne csak futó zápor módjára. Még egyszer köszönöm, hogy olvastátok.

Ricz2012. november 17. 10:10

Szomorúan fájdalmas versedhez gratulálok!!

kissjoskaegy2012. november 16. 18:51

Kedves Anna! A versed nagyon szép. Örülök, hogy csak vers.

bakonyiili2012. november 15. 15:51

Kedves Annamária! Rátaláltam fájdalmasan csodás versedre!
Többször elolvastam, nehéz volt! De neked még nehezebb!
Szerelmet, elvesztést ilyen szépen megírni!!! Csoda! Minden jót kívánok szeretettel: Ili

rianna(szerző)2012. november 15. 13:44

Mielőbbi gyógyulást kívánok neked és gratulálok a 2 hetes kislányodhoz ő biztos sok erőt tud majd neked adni a felépülés során.
Annamária

Arnyekharcos2012. november 15. 12:41

Köszönöm. Most ébredtem fel 3P perce az altatásból. A műtét rendben volt

rianna(szerző)2012. november 14. 17:05

Kedves Miklós!Mélységes megrendüléssel olvastam amit írtál.Nagyon sajnálom és együtt érzek veled.Sajnálom, hogy ilyen fiatalon ezen kell keresztül menned.Sok erőt küldök neked innen és kérlek próbálj meg ne a legrosszabbra gondolni és elhinni,tudatosítani magadban, hogy minden rendben lesz. Együtt érző ölelésem fogadd!
Annamária

Arnyekharcos2012. november 14. 15:45

Sajnállak. Félek, ránk is várhat ilyen. 14 napos a kislányom, engem holnap operálnak mert egy hete derült ki, hogy rákos vagyok. Ilyen az élet.

rianna(szerző)2012. november 14. 12:54

Köszönöm, hogy olvastatok!

Törölt tag2012. november 13. 22:10

Törölt hozzászólás.

197301142012. november 13. 15:09

A szó ilyenkor kevés.....egy vers lelkedtől-lelkünkig!
Gyönyörű és mélységesen fájdalmas!
Ölellek szeretettel!
Mónika!

rianna(szerző)2012. november 13. 12:38

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

kissjoskaegy2012. november 13. 12:30

Gratulálok versedhez!

gypodor2012. november 13. 10:22

NAGYON...vers! Tetszik. Gyuri

rianna(szerző)2012. november 13. 08:50

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

K.E.Lenhard2012. november 12. 22:24

Mélyre hatol... nagyon.

M.Laurens2012. november 12. 21:34

Nagyon megrendítő vers , erős kisugárzása van a soroknak. A küzdelem a remény a reménytelenség a hit és fájdalom, szinte kézzelfogható a sorokban. Erős drámai hatású vers.
!!! Elismerésem !!!

csillogo2012. november 12. 20:31

Megrendítők a soraid - köszönöm Katának a fórumban,hogy a nap versének jelölte!
Fantasztikusan és élethűen írtad le azt a küzdelmet,amit megteszünk az utolsó percig szerettünkért,aki ízig-vérig hozzánk nő, de elveszítjük és mintha minden erőnk elhagyna ( el is hagy) és úgy érezzük innen nincs tovább...! ha ez személyes és valós - nehezen tudnék most vigasztalót írni - a lelkednek kívánok megnyugvást!
Szeretettel jártam itt, szívet érdemlő a versed!
Gratulálok kedves Annamária!
Marika

jocker2012. november 12. 19:47

Nagyon szép a versed, nagyszerűen ábrázoltad a fájdalmat!
Meghatódtam, együtt érzek veled.
Kiváló versedhez gratulálok: jocker/Kiber/Ferri

Dram2012. november 12. 19:43

Fájdalmas sorok. Együttérzésem, részvétem; András.

emonye2012. november 12. 19:29

Fájdalmas, szép, érzelemdús vers!

tucsok1232012. november 12. 18:50

Fájdalmasan szép...:(
*Tücsök*

19702012. november 12. 17:56

Megrendítő...
Soraid sodortak engem is a fájásba, az elviselhetetlenségbe, a kérdésekbe, amikre nincs válasz, az ürességbe...megdöbbentő, ahogy belém rezgett mindez...fog, tart, karmol a versed és mégis gyönyörű vers!
Ölelésem!

Kicsikinga2012. november 12. 17:38

Gyönyörű vers a mélységes fájdalomról.

Lanor2012. november 12. 16:56

Fájdalmas ez a vers nagyon!
Szívemben érzem minden sorodat...
Remélem, hogy számukra jobb ott... Mi pedig maradunk egyedül idelenn.
Ölelésem!!!

krysztin2012. november 12. 16:52

!!!Gratulálok a vershez!!!

Törölt tag2012. november 12. 16:35

Törölt hozzászólás.

harmatcsepp2012. november 12. 16:27

Torokszorító sorok... Fogadd őszinte részvétem... Bár a fájdalmad sajnos nem enyhíthetem... részvétölelésem...harmatcsepp

Ricz2012. november 12. 16:26

Fájdalmas és gyönyörű vers lett ez is!Gratulálok!

kterezia2012. november 12. 16:22

Nem gyakran fordul velem elő, hogy itt könnyeket csalnak a szemembe a versek, de a tiédnek most sikerült. Alig tudok megszólalni. Vigasztaljon, hogy már nem érez fájdalmat, és hogy az örök boldogságban találkozni fogtok.

szalokisanyi12012. november 12. 16:18

Megrendítő sorok! Együttérzésem. Tisztelettel: Sanyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom