Szerző

Pedro Sierra

Életkor: 34 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 486 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. november 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Pedro Sierra

Szívhang

Az ördögi énem eltettem, miattad én jobb lettem
Eddig egyedül cipeltem, de már bírom a keresztem
A telefont letettem, de még nem jött válasz
Érzem már az érzelmet... azt, hogy te vagy a támasz!

Az agy még szabályoz, de a szívem már nem fékezem
eddig tartott a fogság, már más világban létezem
Nem kell szabadság, csak fogd újra a két kezem
te legyél csak mellettem... légy velem (légy velem)

Az elmémbe égett a szemed és az arcod
Sokan várták, de nem adom fel a harcot!
Szükségem van rád, mint jégvirágnak a télre
Csak add a kezed, velem együtt nézz az égre

Ezek szerelmes mondatok, ez szertelen és szellemes
Melletted fekve volt, csak igazán kellemes
Ez vírus és megfertőzött, nincs választás, nincs vita
Hogy imádlak, ez betegség... És te vagy a vakcina!

Gyere ölelj át, mint hajnalt az éj
Mint téren álló fákat, gyengéden a szél
magamhoz szorítalak, és a füledbe súgom
melletted vagyok, soha el nem szúrom

Nem látom a szemed színét, elvakít a fénye
A szív felrobbant, az agy azt mondja miért ne?
Az újrakezdés nehéz, én meghalok a mátrixban
a mosolyod miatt, én sok éjszakát átittam

Ha kettőt kívánhatnék, az első az lenne
hogy legyél mellettem ebben a percben
a második egyszerű, vagyis annak tartom
azt kívánom, hogy ez a perc örökké tartson

A szívem nem bizsu, ez többet ér az aranynál
Menekülnék már, de egy hang azt mondja: maradjál!
A kérdőív kitöltve, te vagy a másik felem
Vezérel egy vezércsel, csak te legyél velem!

Megremeg a szív, és lüktet a verőér
Azt mondod, hogy mennél, de akkor mondd meg: miért jöttél?
Utam közben én, már lábnyomot sem hagyok
Csak egy vízcsepp voltam, de melletted tenger vagyok!

Istenné tettél, vagy csak tett a vak tudat
Ha nem talál meg a boldogság, azt kérem, te mutass utat
Egy úriember így mulat, sárga földig csontrészeg
A fejemben zene szól, előttem meg szürke képek

Szürke a szívem is, a múltam tette bűnössé
Nem kérem hogy bízz bennem, de most az egyszer kövessél!
Szikrát gyújt a tekintet, tűz bújik a szemembe
Én minden éjjel a kezed álmodom a kezembe

Pirománia a szívben, én vérfarkasok között lakom
utánad megyek vakon, ez vakvágányra futott vagon
hogy itt hagyj engem, én már nem hagyom...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Hullocsillag2014. szeptember 11. 14:33

Nagyon szép, teljesen valós hangulatú, mély érzésű! :) Ha nem írod hogy ez csak illúzió, akkor biztosan nem jövök rá én sem, legfeljebb a hetedik versszak ami kicsit ''gyanús''.

PedroSierra(szerző)2013. január 5. 19:31

kicsit megkésve, de köszönöm az elismerő szavakat.
De a valóság gyakran nem az amit a toll mutat. Ugyanis nem vagyok/voltam szerelmes. csupán az emberi agy kis játéka volt ez a vers. Megtanultam beleképzelni magamat egy-egy érzésbe, és innentől képes vagyok úgy írni, mintha :)

Törölt tag2012. november 14. 23:07

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom