voltam gyermek,
- - - U
önfeledt, kacagó,
- U - U U -
lettem ifjú s lázadó...
- U - - - U -
vagyok felnőtt, ki
U - - - U
igazmondó, néha
U - - - - U
megalkuvó...
U - U -
Lennék majd fa,
- - - U
mely árnyat ad,
U - U -
hol a vándor megpihen
U U - - - U U
és új erőre kap!
- - U - U -
Vagy tiszta vizű
- - U U -
szomjat oltó hűs patak...
- U - - - U -
vagy akár szél, mely előtt
U U - - U U -
nincs akadály...
- U U -
szabad, mint a madár!
U - - U U -
De talán lennék, mégis
U U - - - - U
az aranyló napnak akár
U U - - - U U -
csak egyetlen sugara, mely
U U - - U U U -
meleget ad, s arcodra mosolyt
U U U - - - U U -
csalogat...
U U -
de lehetek ember is újra
U U U U - U U - U
egy szebb világban, hol
- - U - - -
kevesebb a gyarlóság,
U U - U - - -
ahol gyenge vállaimra már
U - - U - U- U -
kevesebb terhet mér
U U - - - -
sorsom, melyet most
- - U - -
napról-
- -
napra, mint szakadt ruhát
- U - U - U -
foltozgatok...
- - U U
| 4
6
7
5
6
4
4
4
7
6
5
7
7
4
6
7
8
8
9
3
9
6
7
9
6
5
2
7
4
|
Alliteráció
Alliteráció
|