Verselemző

RitmusképletRímSzótag
A januári hold kissé előtűnő, csillogó ezüstfényében
U  U U- U  -    -  - U - - -    -  U - U -   -  - -  
Járőr oson ellen állások felé, a háború vad örvényében.
 - -  U U  -  U  -  - -   U -  U  - U -  U  -  -  - U  
A megfagyott táj hideg, fehér csillogásában,
U  -  U  -    -   U -    U -    -  U - - U  
A halál hideg, ezüstfényű áramlásában...
U  U -   U U   U -   -  - - -  - - U     

 
Az éj maga a fekete árnyék, fényjelenség.
U  -   U U U  U U U -   -    -   U -  -  
Olyan szép, mint eltévedt, idegen jelenség.
U  -    -    -   -  - -    U U -   U -  -  
A sötét álombéli... finoman, puhán suhan.
U  U -  - -  - U     U U -    U -   U U  
A holdfény ezüstje előtör, majd visszazuhan.
U  -   -   U -   U U - -    -    -   U U U   

 
Az álombéli, habosan gomolygó pára
U  - -  - U   U U -   U -   -  - U
Az izzadt testek körül ködlik, arra, rája.
U  -  -    -  -   U -   -  U   -  U   - U 
Az örvénylő légforgatag elfogyó hőből és nedvből...
U  -  -   -  -  -  U U  -  U  -  - -  -   -   -    
A párafüggöny a bajuszokra fagy a lélegzetből.
U  - U -  U   U  U U  -  U  U   U  - -  -  -   

  
Percek és méterek némán, lassan elmaradnak mögöttük,
 -  U  -   - U -   - -    -  U  -  U -  -   U -  -   
Sötét, fénytelen, láthatatlan ellen arcvonal előttük.
 U -    -   U -    -  U -  U  -  U  -   U U  U -  -   
Távolabb kivehető a nagy jegenyék sora,
 - U -    U U U - U  -    U U  -   U U 
Olyanok, mint az asztallapba döfött penna.
U  U -    -   U  -   -  -  U  U -    -  U  

  
Csupán a varjak ébrednek fel az éji álmukból,
  U -  U  -  U  -  -  -   U  U  - U -  -  -   
De csak félig nyitják szemhéjukat... elég a látványból.
 U   -   - -    -  -    -  - U U     U -  U  -  -   -   

 
Elölről valami zaj hallatszik, felfigyelnek,
U -  -   U U U  -   -  -   -    -  U  -  U  
A csend tovább rezeg a táj felett... igyekeznek.
U   -    U -    U U  U  -   U -      U  U -  -   
Mennek, a semmi ősi vágtában rohan az éjszakába,
 -  U   U  -  U - U  -  - -   U U  U  -   U - U  
Katonák kemények, de a lelkük elbújik önmagába.
 U U -   U -  -    U U  -  U  -  - U  -  U - U  

  
Most már közelről hallani egy fémes, de halk csattanást,
 -    -   U -  -   -  U U -    - -    U  -     -  U -   
Ez elzúg a hallgatag táj felett, nem nyújt vigasztalást.
U  -  -  U  -   U -   -   U -     -    -    U -   U -   
Itt nem vár tárt kapu az ideérkező vándorokra,
-    -   -   -    U U U  U U-  U -  -  U -  U 
Itt a bejárati ajtó... élet és a halál ura!
-   U  U - U U -  -    - U  -  U  U -  U U  

 
A fagyott hó ezüstösen csillogó, pikkelyes körvonalakkal
U  U  -    - U -  U -    -  U -   -  U  -   -  U U -  -  
Vonta be a fák, bokrok koronáját királyi hermelin kerettel.
 -  U  U U  -    -  -   U U - -   U -  U  -  U -   U -  -   
Szemben nem frakkos, komornyikbojtos alakok vannak beásva,
  -  -   -    -  -    U -   -  -  U  U U -   -  -   U-  U  
Csíkos mellényes lakáj helyett őket pufajkás orosz várja.
  - -   -  -  -   U -   U  -   - -   U -  -  U -    -  U  

 
A sorban utolsó, kissé hervadt férfiarc.
U  -  U  U -  -   -  -  -  -    -  U-   
A sápadt, beesett arcon, sok a gondránc.
U  - -     UU -   -  -    U  U  -   -    
Majdnem vastag ajkakra ívelő barázdák inkább koravén fiút,
 -   -   -  U  -  -  U - U -  U -  -  -  -    U U -   U-   
Mint meglett, harcos férfit rajzolnak... az ő lelkének itt már nincs kiút.
 -    -  -     -  -   -  -   -  -  U     U  -  -  - U  -    -   -     U-   

  
Szemben velük, tíz lépésre, egyszer fölcsattan egy orosz "sztoj"!
  -  -   U -    -   - -  U  -    -   -   -  U  U   U -       -    
Mind a hatan megdermedtek... a félelemtől lelkük fogoly.
 -   U  U -   -  -  -  U     U  - U -  -   -  -   U -    
Táj még fagyottabbnak tűnt... katonák reagáltak volna,
 -   -   U  -  -   -   -       U U -   UU -  -   -  U  
De idejük már nem volt... a sors keze az ajtót becsukta.
 U U U -   -   -   -      U  -    U U U  -  -   U  -  U  

  
Hold elbujt, magyarok arcán a sötét miatt nem látszik a félelem,
 -   -  -     U  U U  -  -  U  U -   U-    -   -   U  U  - U -   
Nyugtalanító ellentmondás a test és lélek között... lételem.
  -  U U - - -  -   -  -  U  -   -   - -   U -       - U -   
Balról megszólaltak a géppuskák, és kézigránát repült,
 -  -   -   - -  U  U  -  -  -   -   - -  - -   U -    
Magyar katonák arcán félelem és orosz utálat ült.
 U  -   U U -  -  -   - U U  -  U U   U - U  -    

  
Mindennek hamar vége lett, varjak lecsukták a szemhéjukat,
 -  -  -   U -   - U  -     -  -   U  -  -  U   -  - U -   
Katonáink hitték, úgy halnak meg, hogy védik hazájukat...
 U U --    -  -   -    -  -   -    -    - -   U - U U    
A

A

B

B

 20

20

14

14

^ Páros rím
A

A

B

B

 14

13

14

14

^ Páros rím
A

A

B

B

 13

13

16

16

^ Páros rím
A

A

B

C

 17

17

14

13

A

A

 15

16

^ Bokorrím
A

A

B

B

 14

14

17

17

^ Páros rím
A

A

B

B

 16

16

16

16

^ Páros rím
A

B

C

C

 19

20

18

18

A

B

C

C

 13

12

20

20

A

A

B

C

 17

17

16

17

A

A

B

B

 20

19

17

17

^ Páros rím
A

A

 18

17

^ Bokorrím




































































Alliteráció









































Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom