Messziről is viharzott a búzamag
- U - - U - - U - U -
lángja, ahogy betűzve kiabáltad:
- U U - U - U UU - -
mivégre jött az ember, ha itt maradt
U - U - U - - U - U -
porfelhő lett csak az ámokfutása.
- - - - U U - - U - U
Téged a sors legelőre hívhatott,
- U U - U U - U - U -
s jöttél, mint földbe csapódott meteor,
- - - - U U - - U U-
de a végére mindig lett egy barom,
U U - - U - - - - U -
s csak mert szíven szúrták, már ellened volt.
- - - - - - - - U - -
Bár keresztezhetne éjtelen szeglet,
- U - - - U - U - - U
az akkor és most vén diófa alatt,
U - U - - - U- U U -
vadhajtásainkra rátűzne szemed,
- - - U- U - - U U -
tán elég is volna, ha beoltana.
- U - - - U U U- U U
| A
B
A
B
| 11
11
11
11
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
11
11
11
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
11
11
11
| ^ Keresztrím
| | |
|
|