Kérlek,
- -
ne állítsd meg az esőt bennem,
U - - U U U - - -
hisz úgy fogyok akkor el,
U - U U - U -
mint mind, mi porba hullott.
- - U - U - -
Hagyd, hulljon mi hullhat a szívig,
- - - U - U U - U
átmosott szavaim közt felnézni is félek,
- U - U U- - - - U - - U
s kacagva mondok mégis végtelent,
U - U - - - - - U -
váll-rándítva iszkol bánatom,
- - - U - - - U -
ha hagyom, s nagyon akarom,
U U - U U U U -
megmosdik az időm és szarkazmusom.
- - U U U - - - - U U
Tudom szobád,
U - U -
tovalibbent széped őrzöd még,
U U - - - U - - -
ha kordonok közt is gyűlik, gyűlt magad
U - U - - - - - - U -
majd kiszabadul, s Te is, hisz védve vagy.
- U U U - U - - - U U
Tán előre pajzsod tartod, megvédenél,
- U - U - - - - - - U -
és én épp úgy szúrok, harcunk - semmiér.
- - - - - - - - - U-
Mint ring közepén az egyenlő felek,
- - U U - U U - - U U
egymástól védve alkuszistenek.
- - - - U - U - U U
De megmosolyogva nézlek - nem kell: észrevedd.
U - U U - U - - - - - U -
Jó ez így! Elég... esővé bontalak.
- U - U - U - - - U U
| 2
9
7
7
9
13
10
9
8
11
4
9
11
11
12
11
11
10
13
11
|
Alliteráció
|