Kérlek, - - ne állítsd meg az esőt bennem, U - - U U U - - - hisz úgy fogyok akkor el, U - U U - U - mint mind, mi porba hullott. - - U - U - - Hagyd, hulljon mi hullhat a szívig, - - - U - U U - U átmosott szavaim közt felnézni is félek, - U - U U- - - - U - - U s kacagva mondok mégis végtelent, U - U - - - - - U - váll-rándítva iszkol bánatom, - - - U - - - U - ha hagyom, s nagyon akarom, U U - U U U U - megmosdik az időm és szarkazmusom. - - U U U - - - - U U Tudom szobád, U - U - tovalibbent széped őrzöd még, U U - - - U - - - ha kordonok közt is gyűlik, gyűlt magad U - U - - - - - - U - majd kiszabadul, s Te is, hisz védve vagy. - U U U - U - - - U U Tán előre pajzsod tartod, megvédenél, - U - U - - - - - - U - és én épp úgy szúrok, harcunk - semmiér. - - - - - - - - - U- Mint ring közepén az egyenlő felek, - - U U - U U - - U U egymástól védve alkuszistenek. - - - - U - U - U U De megmosolyogva nézlek - nem kell: észrevedd. U - U U - U - - - - - U - Jó ez így! Elég... esővé bontalak. - U - U - U - - - U U
| 2
9
7
7
9
13
10
9
8
11
4
9
11
11
12
11
11
10
13
11
| Alliteráció
|