Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Egy maroknyi morzsa az asztalra borítva,
-    U -   U  -   U U  -   -  U  U -  U 
apró, heves mancsok, mik utánanyúlnak.
-  -   U -   -   -    U  U - U  -  U  
A félénk szőkeség smaragdzöld szemei,
U  - -     - U -    U -   -     U UU 
a puha lisztpelyheket buzgón lesik.
U  U U  -    -   U -   -  -   U U   

 
A vacsora nyugodt biztonsággal készül,
U  U  U U   U -    -  -  -  -   -  U  
a gyermek békésen pamutbabaként ül.
U   -  -   - - -   U -  U U -   -   
Nem mozdul, nem rezzen, csak figyel,
 -   -  -    -   -  -     -   U  U  
és az erős gyúrásra egyre csak ügyel.
-  U  U -    - -  U -   U   U  U  U   

 
A fehér, poros, fáradt lélek tésztával kezében,
U  U -    U -    - -    - -   -   - -   U - U  
enyhe mosolyt küld, elhalót egészen.
-   U  U -     -    -  U -  U -  U  
Az aranyhajú a székre áll, és a tésztában maszatol,
U  U -   U - U   -  U -    -  U  -   - -   U  U -   
széles mosolyt meg-megejtve a levegőbe szimatol.
  - -   U -     -   U -   U U  U U - U   U U U   

  
Selymes meleget áraszt a forró kemence,
 -   -   U U U  - -    U  -  -  U -  U 
életkenyér lassan, illatozón sül benne.
- -  U  -   -  U   -  U U -   -   -  U 
A kisujjnyi helységet betölti másodpercek alatt,
U  U -    U  -   - -   U -  U  - -  -  U  U -    
minden kósza szippantás egy jóízű falat.
 -  -   -  U   -  -  -  -    -- -  U U   

  
Parányi csillanás, és az a kimondatlan vágy,
 U -  U   -  U -   -  U  U  U -  -  -   -   
a csöppnyi kezek, már a szoknyát rángatják.
U   -    U  U -    -  U   -   -   -  -  -  
A gyermek kért enni, akinek kócos kobakja,
U   -  -   -   -  U  U U -   - -   U -  U  
nem ért följebb, mint az asztal magassága.
 U  -    -  -     -   U  -   -   U -  - U  

  
Míg tenyereit nyitva, várakozón tartotta,
 -   U  U U-    -  U   - U U -   -  -  U  
szempárja a dolgos leány tekintetét kutatta,
  -  -  U U  -  -   U-    U -  U -   U -  U  
lábujjhegyre állva, megint csak szólongatta,
 - -   -   U -   U   U -     -    - -  -  U 
az édes illat gyöngyfelhője már nem csalogatta.
U  - U  -  -    -    -  - U  -   -    U U -  U  

  
Foszlánnyá, álommá és képzeletté fakult,
 -   -   -  - -  - -   -  U -  -  U -   
a leány végre ránézett, és a friss kenyérért nyúlt...
U  U-    -  U  - - -    -  -   -    U  - -     -      
Még a melegbe képzelte magát, még álmodott,
 -  U  U -  U  -  -  U  U -    -  -  U -   
a tűznyalábok látványa mellett megvacsorázott.
U  -   U - -   -  -  U  -  -    -  U  U - -    

  
Falatjait élvezettel csámcsogta a padlón,
 U -  UU  -  U -  -    -   -  U U  -  -   
közben fél kezével őrizte a pislákoló lángot.
 -  -   -   U - U  - -  U U  -  - U -  -  U  
A hajszálfény a sötét szobában szellemként cikázott,
U  -   -  -   U  U -    U - -    -  -  -    U - -    
mégis aranylángja sok tükörszemet boldogított.
 - U  U -   -   U  -   U -   U -   -  U - -    

 
A gyertyafényes, szeles estén összebújva,
U   -   U -  -     U U  -  -  -   U -  U  
testvérként, családként kenyerét megosztva
 -   -  -      U -  -    U  U -   U -    U
ültek, kuporogva meséltek és álmokat regéltek
-  -    U U -  U  U -  U  -  -  U -   U -  -  
könnyű friss kenyérről, melegről képzelegtek.
 -   -   -    U  -  -    U -  -   -  U -  U   

  
Lánykák, legények, szülők, rokonok,
 -   -    U -  -     U -    U U U  
alig ismert idegenek, mégis felebarátok,
U U  -  -   U U U -    - -   U U U - -   
karöltve a rossz lapot osztó sorssal,
 U -   U U  -     U U  -   -  -   -   
nélkülöző... legboldogabb nyomorukkal.
 -  U U -     -  -  U -     U U -  U   

  
Rongyos takarójuk csak a kisebbeket védte,
 -   -   U U - -    U  U  U -  U -   -  U 
a nagyobbak így csak félig-meddig fértek,
U  U  -  U  -     -   - -   -  -   -  -   
de önzéstől, hiúságtól, becstelenségtől távol,
 U -  -  -    U- -  -    -   U -  -  -   - -   
megfértek kis helyen, szívükben békesség honolt.
 -  -  -   -   U  -     - -  -   - -  -   U -    

  
Lomhán folyt egyetlen fényük viasza,
 -  -   -    U  -  -   -  -   UU  U 
apránként fogyott a száraz kenyér utolsó darabja,
-  -  -    U  -   U   - -   U  -  U -  -  U -  U 
a társaság beszélőszája viszont nem aludt,
U  -  U -   U  - -  - U  U  -    U  U -    
napot évekké téve szótlanságot sosem hagyott.
 U U  - -  -  - U   -  -  - -   U -   U  -    

  
- Az ünnep szava dalolt.
  U  -  -    U U  U -   
A

B

C

C

 13

12

12

11

A

A

B

B

 12

12

9

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 15

11

17

16

^ Páros rím
A

A

B

B

 13

13

16

13

^ Páros rím
A

A

B

C

 14

12

14

12

A

A

B

B

 14

15

13

15

^ Páros rím
A

A

B

B

 13

15

14

15

^ Páros rím
A

B

B

C

 14

16

16

15

A

A

B

B

 13

12

16

13

^ Páros rím
A

A

B

B

 10

15

11

12

^ Páros rím
A

A

B

C

 14

12

15

14

A

A

B

C

 11

16

14

15

A

 7





Alliteráció

















Alliteráció





















Alliteráció



















Alliteráció









Alliteráció















Alliteráció































Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom