Lélekfaló démonait lassan elereszti a csend,
- - U - - U U- - U U U - U U -
egy álom mélabús árnyéka ragaszkodva csüng.
U - - - U - - - U U - - U -
A magány zord, lassú keringőjét járja bent,
U U - - - - U - - - - U -
mi, akár két levél az ágon, némán, úgy ülünk.
U U - - U - U - - - - - U -
Már levette szájkosarát egy hallgatag pásztor,
- U - U - U U - - - U - - U
a bánat nagyokat harapva mar most belém,
U - - U U - U - U - - U -
mit megbánhattam volna már meggyóntam párszor,
- - - - - - U - - - - - U
a megbocsájtás angyala mégsem nyúl felém.
U - U - - - U U - - - U -
Helyette rideg, néma gyilkosok forgatják szívemben,
U - U U - - U - U - - - - - - -
kihunyt lángból kovácsolt rozsdás, hideg késüket.
U - - - U - - - - U - - U -
Fekete fátylas emléke húsomba mar, s gyászoló színekben
U U U - U - - U - - U - - U - - - U
a szeretet haláltusája közben emberi érzéseim ontják vérüket.
U U U - U - U - U - U - U U - - UU - - - U U
Mikor meghal a szerelem, csak egy szuszogó lyuk tátong,
U - - U U U U - U - U U - - - -
akár a szürke, agyagos földben sárt verejtékező bánya, hol darabokba`
U - U - U U U - - - - U - - U - - U - U U - U
legördülő kövek siratják, s csak néhány érzés lázong,
U - U - U - U - - - - - - - - -
melyet a bánat nyálát csurgató kutyái tépnek cafatokra.
U U U - - - - - U - U -U - - U U - U
| A
B
A
C
| 16
14
13
14
| | A
B
A
B
| 14
13
13
13
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 16
14
18
23
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 16
23
16
19
| ^ Keresztrím
| | |
|
Alliteráció
|