Lélegzetem egy percét lelkedbe öntöm,
- - U U - - - - - U - -
Mikor az óra eltörik az utolsó percnél,
U U U - U - U U U U - - - -
S a kínok ketrecét próbálom bontani:
U - - - U - - - - - U U
Egy szöget kihúzok minden szívverésnél.
- U - U - - - - - U - -
Az ablakon tetsző csillag-pára is csendes,
U - U - - - - - - U - - -
Mint a zaj-űrt betöltő némaság,
- U U - U - - - U -
Fekete leplek borulnak könnyesen fölénk,
U U U - - U - - - U - U -
Szívünkbe mosódik a szürke állandóság.
- - U U - U U - U - - - -
Lelkemből az őserő most tiedbe vándorol,
- - - U - U - - U- U - U U
Új életbe markol tiszavirág-lelked,
- - - U - - U U U - - -
S mintha kétszer született tündér lennél,
- U - - U U - - - - -
A vidámság szemedből arcomra repked.
U U - - U - - - - U - U
Egy szívdobbanásnyi világot kívánok,
- - - U - U U - - - - U
Ahol a mozdulatlanság zúzza szét a szépet,
U U U - U - - - - U - U - U
És semmi más nem lenne, csak szürke szösszenet,
- - U - - - U - - U - U -
Hogy ketten vihessünk a világba színességet.
- - - U - - U U - U - - - U
| A
B
C
B
| 12
14
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 13
10
13
13
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 14
12
11
12
| ^ Félrím
| A
B
B
B
| 12
14
13
14
| | | |
|
Alliteráció
|