Előszó
U - -
- Önt, végre valahára, felkutattuk rejtekhelyén,
- - U U U - U - U - - - - U -
idevezettük a Tisztelt Bíróság színe elé,
U U U - U U - - - - - - U U -
vádoltuk s halálra ítéltük: mert túl szenvedélyes...!
- - - U - U - - - - - - U - U
Az utolsó szó jogán, talán megváltást kérhet,
U U - - - U - U - - - - - -
bár, ne remélje semmiképp a mennyország-létet.
- U U - U - U - U - - - - U
Vegye hát le álarcát s éjfekete köpenyét...
U U - U - - - - U U U U U -
*
1. A kérés
U - -
- Álarcom, köpenyem a helyén marad! Elszökhetnék,
- - - U U U U U - U U - - - -
de mégis vállalom a meg nem érdemelt büntetést...
U - - - U U U - U - U - - U -
ha... Szerelmetes Tünde-hölgyem biztonságban élhet
U U - U - - U - - - - - U - U
- szíve alatt várja Utódomat -, s Művészetében
- U U - - U U - U - - - U - -
folytathatja, mit tanult, látott, hallott - a Zenémet!
- - - U - U - - - - - U U - U
2. A válasz
U - U
Szenvedélyes vagyok, túlságosan? Lehetséges!
- U - - U - - - U - U - - U
Igen, ha magukhoz mérik a teljesítményem,
U - U U - - - U U - U - - -
nem csodálkozom e furcsa és súlyos ítéleten,
- U - U U U - U - - U - - U -
mellyel csak azt ábrázolják: mily szerencsétlenek,
- - U - - - - - - U - - U -
hazugság tettük, s mégis pávatoll száll szemembe...
U - - - - - - - U - - U - U
3.
Ügyésznő, Ön olyan, mint Charlotta - emlékeztet...
U - - U U - - - - U - - - -
rikoltása közben egy varangyos-béka esett
U - - U - U - U - - - U U -
a színpadra - nézzen már a tükörbe, megkérem,
U - - U - - - U U - U - - -
s vigyázzon jól a görbe szájára, mert ismétel,
U - - - U - U - - U - - - -
félek, hogy függöny szakadhat, ha ily nevetséges.
- - - - - U - - U - U - - U
4.
Lám-lám, itt láthatom magát a nagy Don Juan-féle
- - - - U - U - U - - U- - U
jelenséget, nem is egy példányban, minden lében
U - - - U U - - - - - - - -
több kanál is kavarog nappal s éjjel, kevernek
- U - - U U - - - - - U - -
mindenfelé, ahol szoknyát szagolnak, szeretnek,
- - U - U - - - U - - U - U
ezt ragozzák úton-útfélen - ó, mily` kedvesek!
- U - - - U - - U - - - U U
5.
Önök valóban jól mulatnak, szépen díszelegnek,
U - U - - - U - - - - - U - U
elvannak játékaikkal, mint lecsó-konzervek,
- - - - - U- - - U - - - -
sorakoznak itt az ülésteremben, ám érzem,
U U - U - U U - U - U - - -
sokallják már a kedvességem, s türelmük véges,
U - - - U - - - - U - - - U
így a kérésem is reménytelen: agyő, léptem!
- U - - U - U - U U U - - U
| A
| 3
| | A
A
B
B
B
| 15
15
15
14
14
| ^ Ráütő rím
| A
| 14
| | A
| 0
| | A
| 3
| | A
A
B
B
B
| 15
15
15
15
15
| ^ Ráütő rím
| A
| 3
| | A
A
B
B
B
| 14
14
15
14
14
| ^ Ráütő rím
| A
| 0
| | A
A
B
B
B
| 14
14
14
14
14
| ^ Ráütő rím
| A
| 0
| | A
A
B
B
B
| 15
14
14
14
14
| ^ Ráütő rím
| A
| 0
| | A
A
B
B
B
| 15
14
14
14
14
| ^ Ráütő rím
| | |
|
Alliteráció
|