(Én vagyok az, aki nem tudja kimutatni,
- U U U U U - - U U U - U
amit érez valaki iránt.
U U - - U U U U -
Aki nem tudja megnevezni a személyt,
U U - - U - U - U U U -
akit lázálmok közt oly gyakran, oly hevesen kívánt.)
U - - - - - - - U - U U - - -
A végtelen határán állva kiáltottam, ordítottam neved,
U - U - U - - - U U- - U - - - - U -
de te nem hallhattad szavam, én pedig nem tarthattam veled.
U U - - - - U U - U - - - - - U U
Egybefolyik az idő. A nappal és az éjszaka
- U U U U U - U - U - U - U U
közti határvonal teljesen megszűnt.
- U U - U - - U - - -
Mint merülő csónak, a mélybe veszett oda.
- U U - - U U - U U - U U
Egyre többet, már túl sokat gondolok Rád,
- U - - - - U - - U - -
és arra, hogy mi lett volna, ha...?
- - U - U - - U U
Csak ülök és nézlek abban a pár órában,
U U U - - U - U U - - - U
amit együtt töltünk.
U U U - - -
Látom a mosolyod, hallgatom, ahogy nevetsz.
- U U U U - - U U U - U -
Felötlik egy kérdés... elvetem... aztán mégis felteszem.
U - U - - - - U U - - - - - U -
Halkan, szinte suttogva kérdezem: Mire vársz?
- - - U - - U - U - U U -
Én itt vagyok neked, de ha kell, követlek is, akármerre jársz!
- - U - U - U U - U - U U U - - U -
Oly kevés a szó...!
- U - U -
A hasonlatok, mint bennem a sejtek,
U U - U - - - U U - -
minden éjjel millió darabra foszlanak,
- U - - - U- U - U - U -
hogy reggelre újra egyek legyenek,
- - - U - U U - U U U
és hozzád igazat, szépet egyszerre szóljanak.
- - - U U - - U - - U - U U
Egy biztos: e nagyvilágban bárhová tévedek,
- - U U - U - - - U - - U -
csak Te vagy az, aki hiányzik.
- U U U U U U- -
Csak Te, akit talán még nem is ismerek.
- U U - U - - U U - U U
Magam sem tudom, mi is ez valójában.
U - - U - U U - U - - -
De nem bírok ki még egy éjszakát a magány mámorában.
U - - - U - U - U - U U - - U - -
Mások hiába mondják, kérik,
- - U- U - - - -
nem cipelem tovább ezt a súlyt, mely a mélybe taszítva emel fel az égig!
- U U - U - - U - U U - U U - U U - U U - U
Talán igazuk van...
U - U U - -
Talán jobb lenne, ha nem olvasnád soha ezeket a sorokat.
U - - - U U U - - - U U U U U U U U U
A sorokat, amiket tarthatsz érzelgősnek, közhelyesnek, abszurdnak.
U U U U U U - - - - - - - - U - U - - -
Lehet, hogy azok is...
U - U U U -
Csak közömbösnek ne tartsd őket, kérlek!
- U - - - U - - - - -
Feladtam mindenem, semmi mástól, csak ettől az egytől félek!
U - - - U - - U - - U - - U - - - U
(Hisz tudod jól, hogy az a legrosszabb,
- U - - U U U - - -
ha a titok nem miattad marad titok,
U U U - - U- - U - U -
hanem, mert nincs, akivel megoszd.
U - - - U U - U -
Magadban küzdöd le örömöd, bánatod, gondodat.
U - - - - U U U - - U - - U -
Nincs, aki megértse ezeket a kimondva jelentéktelennek tűnő dolgokat.)
- U U U - U U U U U U - U U - - U - - - - - U U
| A
B
C
B
| 13
9
12
15
| ^ Félrím
| A
A
B
C
D
E
B
| 19
17
15
11
13
12
9
| | A
B
C
C
D
D
| 13
6
13
16
13
18
| | A
B
C
B
C
B
D
B
| 5
11
13
11
14
14
9
12
| | A
A
B
B
| 12
17
9
22
| ^ Páros rím
| A
B
A
C
D
D
| 6
19
20
6
11
18
| | A
B
C
A
A
| 10
12
9
15
24
| | | |
|
Alliteráció
|