Vén fűzfa messzire hajló ága az utat mutatja.
- - U - U U - - - U U U - U - U
Arra, amerre a szem ellát,
- U U - U U U - -
Oly végtelen, oly hideg a zord, téli táj.
- - U U - U U U - - U -
Fáradt vándor, ki vacogva, lassan ballag a kijelölt úton.
- - - - U U - U - - - U U U U - - -
Görnyedten, oly lassan, szomorúan lépked,
- - U - - - U U -- - -
Most hirtelen megáll, és valamire vár.
- - U - U - - U U U U -
Görbe botjára dőlve, kicsit megpihen.
- U - - U - U U - - U U
A távoli hegyek oly félelmetesek,
U - U U U U - - - U U -
Mint egy hatalmas óriás magasodnak előtte.
- - U - U - U- U U - U U - U
A tiszta égbolton gólyák repülnek.
U - U - - - - - U - U
A távolban amott egy gémeskút is látszik.
U - - U U - - - - - - - -
Sehol egy ház, sehol emberek,
U U - - U U - U -
Csak a néma, végtelen, kopár pusztaság.
U U - U - U - U - - U -
Az öreg vándor a fagyott,
U U - - U U U -
Hideg földre most leheveredik.
U - - U - U U U U -
Nem fázik, csak reszket, mert nagyon elfáradt.
- - - - - - - U U - - -
Megnyugszik majd, ha megpihen, gondolja magában.
- - - - U - U - - - U U - U
Az eget szemlélve hirtelen felnéz a magasba.
U U - - - U - U - - - U U - U
A végtelen messzi fellegekbe,
U - U - - U - U - U
És elmerengve, régi időkre emlékezve
- - U - U - U U - U - - - U
Egy jelet vár, egy biztató reményt.
- U - - - - U - U -
Egy szikrázó fényt, amely oly közel már.
- - - - - U U - U - -
Lepereg az élete egy pillanat alatt,
U U U U - U U - - U U U -
A vándor örökre elalszik, ott maradt a földön, oly
U - U U - U U - U - U - U - U -
Mozdulatlanul, mert ideje most lejárt.
- U - U - - U U U - U -
Csak békés madarak röpködnek
- - - U U - - - -
Felette a zord, zimankós, téli hidegben.
U - U U - U - - - U U - U
| 16
9
12
18
12
12
12
12
15
11
13
9
12
8
10
12
14
15
10
14
10
11
13
16
12
9
13
|
Alliteráció
Alliteráció
|