Kisgyermek voltam, s a világ
- - - - - U U -
lassan nyitogatta kapuját.
- - U U - U U U -
Édesanyám karja óvott,
- U U - - U - -
szava mindig kérlelt.
U U - - - -
Mint üvegbúra: mindentől védett!
- U - - U - - - - -
Iskolás lettem, és határozott,
- U - - U - U - U -
önfejű és néha konok.
- U - - - U U -
Már bántottak is,
- - - U -
dacoltam, ha fájt,
U - - U -
bár nem értettem igazi okát!
- U - - U U U U U -
Majd nyiladozott bennem a Nő,
- U U U - - U U -
valami furcsán lassan éledő.
U U U - - - U - U -
Szeretni tudtam, s viszontszerettek.
U - U - - U - U - -
Mint bimbós kis virágot,
- - - - U - U
egyszer letéptek.
- - U - U
Húszéves lettem, öntudatos,
- - - - U - U U U
a világ hamis volt,
U U - U - -
de káprázatos!
U - - U -
Gyönyörű ígéretekkel tele,
U U - - - U - - U U
élni akartam vele!
- U U - - U U
Szerelmes voltam, gyönyörű,
U - - - - U U -
mint tavasszal a kivirult mező.
- U - U U U U - U -
Azt hittem, ha én jó vagyok,
- - - U - - U U
akkor mások is azok,
- - - U U U -
s nem hullnak porba a magok!
- - - - U U U U
Teltek az évek és rájöttem,
- U U - U - - - -
csalfa köd minden körülöttem.
- U - - - U U - -
De mégis - mégis úgy hiszem,
U - - - U - U -
megérték a percek - az életem -
U - - U - U U - U -
Csak a szépre emlékezem!
U U - U - - U U
Március 15! A születésnapom!
- U- U U U - U -
Mit is kívánhatnék e szép napon?
U - - - - - U - U U
Az élettől még megannyi jót,
U - - - - U - U -
szeretetet egy tengerre valót,
U U U U - - - U U -
hozzá jó barátot, milliót.
- - - U - - - U-
S tudom, jó Uram velem,
U - - U - U -
mindig fogja a kezem.
- - - U U U -
Mint egykor jó édesanyám,
- - - - - U U -
úgy vigyáz Ő reám!
- U - - U-
S éppen elég ez Nekem,
- U U - - U -
ha Ő velem, kicsoda ellenem?!
U - U - U U U - U U
| 8
9
8
6
10
10
8
5
5
10
9
10
10
7
5
9
6
5
10
7
8
10
8
7
8
9
9
8
10
8
9
10
9
10
9
7
7
8
6
7
10
|
|