Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Néha csak szemlélve, elmélázva látom:
 - U   -    -  -  U  -  - -  U  - -   
milyen volt a múlt, hogy virrad újabb jelen,
 U  -   -   U  -     -    -  U  - -    U -   
fázósan felöltöm emlék-nagykabátom,
 - - -   U -  U  -  -   -   U - -   
hajamba fújom illó rég-illat jelem:
 U -  U  - U  -  -  -  -  -   U U  
egy talált parfümös üveg permete száll,
-    U -    -  U U  U -   -  U U   -    
s közben ezer élmény tolul szemem elé,
   -  U  U U  -  -    U -    U U  U -  
szívemben az érzés dobban, s lassan megáll,
  - -  U  U  -  -   -  -      -  -   U -   
a gyermeki íz a számban: málnazselé...
U   -  U U -  U   -  -    -  U  U -    

 
Ó, iszonyatos gyorsan telnek az évek,
-  U  U  U -    -  -   -  U  U  - U  
egyet lépsz, s máris teljesen máshol leszel,
U  -   -        - -   -  U -   -  -   U  U  
amit jónak érzel, lehet, mégis vétek,
U -   - U  -  -    U -    - -   - -   
csak sajnálhatod később, ha meg nem teszel
  -   -  -  U -   - -     U  -   -   U  U 
egy ölelést, egy búcsút, suttogó nemet,
U   U U -    -    -  -    -  U -  U U  
elszálló percecskék pillangói halnak,
-   -  -  -  -   -   -  -  -U  -  -   
csak hagyj itt még nekem egy halványló jelet,
  -   -    -    -   U U  -    -  -   -  U U  
ennyi kell talán, hogy végleg meg ne haljak...
-   U  -    U -    -    -  -   -   U  -  U     

 
Apró batyumba fér a teljes létezés:
-  -  U  -  U  -  U  -  -   - U -   
minden, amit láttam, éreztem és tudtam,
 -  U   U -   -  U   - -  U  -   -  -   
ha soknak is gondoltam, mára oly kevés,
 U  -  U  -   -  -  -    - U -    U -  
a játékot itt lenn soha, mégsem untam.
U  - - U  -    -    U U   -  U  -  -   
Csak nézek időnként a saját szemembe
  -   - U  U -  -   U  U -    U -  U 
törött tükrön vagy színes fényképeken át,
 U -    -  -   -     - -   -   - U U  -   
keresem, kutatom titkokon merengve:
 U U -    U U -   -  U -   U -   U  
ki rajzolta életre ezt a sok csodát?
 U  -  -  U - -  U -   U  -    U -   

 
Az egészet, a mindent, ami működik,
U  U -  U   U  -  -    U U  - U -   
dallamot, mely most a fülemben újra szól,
 -  U -    -    -   U  U -  U  -  U   -  
a kis hangyát, ki bennünk folyton küszködik,
U  -   -   -    U  -  -    -   -   -   U -   
s hatalmas angyalt, ki vezet tudat alól...
   U -  U  -   -     U  U -   U U  U -     
Néha csak szemlélve, elmélázva látom:
 - U   -    -  -  U  -  - -  U  - -   
milyen szép a múlt, s hogy szövődik sorsfonat,
 U  -    -  U  -       -     U - -   -   U -   
ha nyár jön, a ruhám könnyű blúzra váltom,
 U   -   U   U  U -   -   -   -  U  -  -   
s tudom: nincs éjsötét, csak hamvas pirkadat...
   U -    -    -  U -     -   -  -   -  U U    
A

B

A

B

C

D

C

D

 12

12

12

12

12

12

12

12

A

B

A

B

B

C

B

C

 12

12

12

12

12

12

12

12

A

B

A

B

C

D

C

D

 12

12

12

12

12

12

12

12

A

B

A

B

C

D

C

D

 12

12

12

12

12

12

12

12





Alliteráció























Alliteráció



















Alliteráció















Alliteráció





Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom