Mint aki eszét veszti, úgy rohan az idő,
- U U U - - U - U U U U -
rozsdás vasfogát töretlen edzi,
- - - U - U - U U U
lelke nincs, de vaskos teste oly szédítő,
- U - U - - - U - - - -
pellengérre állítva szemlélik.
- - - U - - U - - U
Mint a vándormadár, ösztönösen repülve,
- U - - U - - U U - U - U
szelek szárnyán suhan, s árnyéka nő,
U - - - U - - - U -
mintha csak lánya lennék, átölel merészen,
- U - - U - - - U - U - -
fogva tart, s nem enged, kincs nekem ő?
- U - U - - - U U -
Időtlen idők óta kapaszkodunk belé,
U - U U - - U U - U - U -
hol rohan, hol lassan őrli malmát,
- U - - - U - U - -
tudjuk, soha meg nem áll, éli életét,
- - U U - U - - U - U -
fitogtatja réges-rég hatalmát.
U - - U - - - U - -
Ha egyszer az idő megállna, vére hullna,
U - U U U - U - U - U - U
jaj nekünk, maradunk örök emléknek,
- U - U U - U U - - -
ha a föld többé serényen nem forogna,
U U - - - U - - - U - U
veszni fognak a sok szép remények.
- U - U U - - U - U
| A
B
A
C
| 13
10
12
10
| | A
B
C
D
| 13
10
13
10
| | A
B
A
B
| 13
10
12
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 13
11
12
10
| ^ Keresztrím
| | |
|
Alliteráció
|