Kérlek, ne várjál örök-víg verseket tőlem!
- - U - - U - - - U - - -
Ne akarj egy cirkuszi bohócot belőlem.
U U - - - U U U - - U - U
Engem nem az öregség, ami riaszt, hidd el!
- - U U U - - U U U- - U
A véglegesség ténye... hit nélkül vagy hittel.
U - U - - - U - - - - - -
Félem, hogy elvesztem, ki segített nevetni,
- - U - - - U U - - U - U
s nem tudja többé hozzám visszahozni senki.
- - U - - - - - U - U - U
Nem a szaporodó ráncok torz tükrös harca
U U U U U - - - - - - - U
csal könnyet szememből akarva, nem akarva.
- - - U - - U - U U U - U
Mert oka van mindennek, és e bolond élet
- U U - - - U - U U - - U
egyszer csak kialszik, de többé fel nem ébred.
- - - U- - U - - - U - -
Riaszt a kórházak fertőtlenítős szaga,
U- U - - - - - U - - U U
megrémít a halál, s a bádogtepsi maga.
- - - U U - U - - - U U U
Oka, s ideje van mindennek. Te is tudod!
U U U U U - - - - U - U -
Ki egykor izzó, szerelmes szavakat súgott,
U - U - - U - - U U - - -
mára sejted részévé vált, és lecsendesült.
- U - - - - - - - U - U -
Forró keze derekadról kezedre került.
- - U U U U - - U - U U -
Félsz, hogy elveszíted ifjúságoddal együtt.
- U - U - U - - - - U U -
Ami marad, még élet, de molyrágta, elnyűtt.
U U U - - - - U - - U - -
Fogadd el könnyeim, mint egykor nevetésem!
U - - - U- - - - U U - U
Örömből, s bánatból is rímbe írtam részem.
U - - - - - - - U - - - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
D
D
F
F
G
G
G
G
E
E
| 13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|