Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Egy kis elmélkedés önmagában kevés, tűnő kámfor a bajban,
-    U  -  -  U -  -  U - -   U -    - -  -  U  U  -  -   
sok rossz gondolatom magamnak megtartom, hátha megoldom majdan,
 -   -     -  U U -   U -  -   -  -  -    -  U  U -  -   -  U  
aludjak bár ébren, vagy álmodjak éppen, kínoznak szakadatlan.
U -  -   -  -  -    U   -  -  U  -  -    - -  -    U U -  U   

  
Sorvadnak az évek, emlékké vált élet sok kérdést nyitva hagyott,
 -  -  U  U  - U   -  -  -  -   - -   -   -  -     -  U  U  -    
melyekre semmilyen megoldásom nincsen, bármennyire akarom,
 U  -  U  -  U  -   U -  - -   -   -    -  -   U U U U -   
semmire sem jutok, mert feszül a hurok, mit a sorsom rám rakott.
 -  U U  -   U -    -    U  U  U  U -    U  U  -  -   -   U -    

 
Érdemben mit mondhat, kit űz a gondolat, a halál közelsége,
-  -  -   -   -   -    U  -  U  -  U U   U  U -   U -  - U  
magától rettegve, reményét vesztetten mit ne vonna kétségbe,
 U - -   -  -  U   U -  -   -   -  -   -   U  -  U  -  -  U  
hogyan mondhatnám én, nyugodtan fussál még, meglesz az eredménye?
 U  -   -   -  -  -     U -  -   -  -   -    -  U   U  U -  -  U  

 
Azért hát gondold át, találd meg a módját, hogy megbizonyosodhass,
U -    -   -  -   -    U -    U  U  -  -    -    -  U U  U -  -    
számodra mi a cél, mit jelölt ki a lét, hogy mi a legfontosabb,
  - -  U  U U  -    -   U -    U U  -    -    U U  -  -  U -   
ami felé haladj, az irányt megtartsad, nem tudva azt, hogy hova.
U U  U -  U -    U  U -     -  -   -    -   -  U -     -    U U  

  
Nem hagynak bennünket, átjárják lelkünket, testünket elpusztítják;
 -   -   -   -  -  U   -  -  -   -  -  -    -  -  U  -  -   -  -   
vádak és ármányok, aljas csalárdságok sorsunkat irányítják;
 - U  -  -  -  U   -  -    U -   - -   -  -  U  U -  -  -   
kik gyilkos harcukat elrejtve arcukat, önmaguk ellen vívják.
 -    -  -   -  U U  -  -   U -  U U   -  U U  -  -   -  -   

  
Háború és ínség, emberi irigység, mindent elpusztítanak,
 - U - -  -  -   -  U U U -   -    -  -   -  -   - U U  
atomhasadással szennyezett világnak még emléke sem marad,
U -  U U -  -    -   U -    U -  -   -  -  - U  -   U U  
ahol a gyűlölet szorítja öklödet, ott az igazság hallgat.
U U  U   - U -    U -  U -  U U   -   U  U U  -   -   U   

 
Aludjak bár ébren, vagy álmodjak éppen, kínoznak szakadatlan,
U -  -   -  -  -    U   -  -  U  -  -    - -  -    U U -  -   
sok rossz gondolatom magamnak megtartom, hátha megoldom majdan,
 -   -     -  U U -   U -  -   -  -  -    -  U  U -  -   -  U  
egy kis elmélkedés önmagában kevés, tűnő kámfor a bajban.
-    U  -  -  U -  -  U - -   U -    - -  -  U  U  -  U  
A

A

A

 19

19

19

^ Bokorrím
A

A

A

 19

19

19

^ Bokorrím
A

A

A

 19

19

19

^ Bokorrím
A

A

A

 19

19

19

^ Bokorrím
A

A

A

 19

19

19

^ Bokorrím
A

A

A

 19

19

19

^ Bokorrím
A

A

A

 19

19

19

^ Bokorrím


Alliteráció









Alliteráció







Alliteráció





























Alliteráció



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom